- Nekem nincs bakancslistám.
- Akkor neked nincsenek céljaid, álmaid?
- A céljaimat egy hevenyészett listánál pontosabban fogalmazom meg.

Kormányunk töketlenkedése hetek óta téma a sajtóban.

- A növényevők élete elég unalmas lehet.
- Miért?
- Mert egész nap csak legelnek, hogy jól lakjanak.
- Vagy úgy, te az állatokról beszélsz!

- Neked olyan könnyű.
- Mire gondolsz?
- Tudod, az évesre. Nekem nincs időm vele annyit foglalkozni, és hát látszik is az eredmény. Eszem, ami szembe jön.

Már az Óbirodalom idejéből is maradtak fenn különböző kertészeti munkákat bemutató sírfeliratok, illetve a Középbirodalomból egész kertábrázolásokat is ismerhetünk. A ránk maradt emlékek között már komplett kertrajzokat is találhatunk, ezekben bizony a tervszerűség egyes elemei is felfedezhetőek.

Vannak olyan szerencsés emberek, akik egy szőlőhegyen élhetnek, mint egy kedves rokonom a kürti hegyen. Elindultam hát háztűznézőbe hozzá, irigykedni egy picit, aztán ha már ott voltam, felfedeztem a környéket is, ami nem csak azért érdemel figyelmet, mert ez a híres Kürti borfesztivál színhelye, de a gyönyörű természetért és egy legendákkal átszőtt fontos túraútvonal miatt is: a Mária zarándokút egyik szakasza vezet errefele.

Az elmúlt időszak sokak számára egyet jelentett a munkahely elvesztésével. A járvány okozta felfordulás nem csak egészségügyi katasztrófát jelent világszerte, hanem természetesen súlyos gazdasági következményei is vannak. Megszűntek munkahelyek, megszűntek megélhetések. Hogyan induljunk el, ha hasonló problémával nézünk szembe?

Ma van a „Homofóbia, a transzfóbia és a biofóbia elleni világnap”, ami egy hasznos és fontos esemény (lehetne) fiatal kis társadalmunk életében. Ha megengeditek, elmesélek egy kis történetet, ami az én családomban történt, és jól mutatja mennyit kell még tanulnunk és fejlődnünk. Hozzáteszem, együtt.

Turizmusban dolgozóként van ez a nem túl kedves szokásom, hogy fejemben állandóan értékelem a helyeket turisztikai szempontból – milyen a környék, mik a lehetőségek, mennyire fedezték fel ezeket és hogyan használják ki, milyenek az emberek. Na, ha Helembáról és környékéről van szó, a virtuális zsűri az agyamban mindig a tízes táblát emeli fel.

Sajnos vannak olyan emberi dolgok, amiket nem lehet a HR folyamatokból kizárni. Van, hogy úgy alakul, hogy nem tudjuk közösen folytatni egy adott munkavállalóval. Sőt, olyan is gyakran akad, hogy az adott munkavállaló nem tudja már tovább folytatni velünk.

Mégis hogyan lehetséges az „élmény“ kialakítása a munkaviszony megszűnése esetén?

Mit tegyünk ilyen helyzetekben?