Anna Koňuchová Kopić
16 karma
Blogom a párkányi régió túraajánlója igyekszik lenni.
Karváról (is) származom. Ifjabb koromban menekültem innen; a falusi élet monotónnak tűnt, tartalomtalannak, ezért amint felnőtt lettem, elkezdtem városokban múlatni napjaimat, jártam a nagyvilágot. Harmincnéhány évesen hazakerültem, Muzslán lakok pont 10 éve. Jobb ötlet híján elkezdtem kószálni a környékünkön, amit eddig sikeresen ignoráltam, és rá kellett jönnöm, hogy bezzeg gyönyörű helyen élünk, amely annyi kiaknázatlan lehetőséget rejt önmagában. Bízom abban, hogy bejegyzéseimmel sikerül legalább egy morzsányit hozzájárúlnom régiónk turizmusának fejlődőséhez. Még annyit fontos hozzá(m)fűzni, hogy lassan 20 éve turizmusban dolgozom, így nem kicsit szakmai szempontból is írom soraimat.
16 karma
Korábban azt gondoltam, a Párizsi mocsarakat csak a helyiek viccből becézik ilyen nóbl néven, de miután a térképen is hivatalosan párizsiként láttam leírva, kíváncsi lettem a név eredetére, és aztán a történetet elolvasva - a vízimadarak egyik legértékesebb és legutolsó eredeti ornitológiai lelőhelyéről van szó! - magukra a mocsarakra is.
Képzeljék, vannak olyan polgártársaink, akik még nem voltak szüreten. Ez számomra szívszorítóan szomorú. Egy hihetetlen élménytől fosztották meg magukat azok, akik nem vettek részt ebben a kultúránk alappillérének számító folklórban.
Szeptember bekövetkeztével általános katasztrófaérzete lesz az embernek. Vége van a szünetnek, szabadságoknak, a hosszú lusta napoknak, beindul a mókuskerék, bezárkózunk az iskolákba, irodákba, otthonainkba. De máris mondok néhány jó okot, miért lehet szeretni az őszt is: nincs már olyan dög meleg, sokkal kellemesebb kint lenni, és a szúnyogok is elmennek melegebb tájakra (többnyire...), ősszel is vannak hétvégék, a nyári színeket leváltja a kismilliónyi más, sárga-vörös-barna-zöld-kék szín árnyalata; beérik a szőlő, sok más gyümölcs, a dió, illatosabb lesz a levegő, mindenhol kevesebb a túrista és az autó.
Amikor a dalai láma Budapesten járt egy évtizede, megkérdezték tőle, mit gondol arról, hogy Dobogókőn van a világ szívcskrája. Dalai láma állítólag Mona Lisásan, szavak nélkül mosolygott egyett, így nem tudtuk meg, mi az igazság. De talán nem is annyira fontos - ha ott van a szívcsakra, ha nem, a Pilisi hegység sokunknak a szívügyünk.
A mai ajánlónk nem véletlenül egy Burda hegyi túra lesz - szeretnénk arrafele egy nagyon jó programot ajánlani mindenkinek, mégpedig a Garammenti nyitott pincék eseményt, ami már most pénteken, augusztus 6-án kezdődik!
Ma a Három folyó régiónkból picit messzebbre bátorkodtunk, egészen egy negyedik (sőt, ötödik és hatodik!) folyóig – Vágig (Kis Dunáig és Nyitráig). Ezzel egy régi álmomat váltottam valóra, ugyanis három éve a Nyitrai regionális turisztikai hivatal a budapesti Utazáskiállíáson egy nagyon érdekes standdal szerepelt: virtuális realitáson keresztül, madártávlatból mutattak be néhánypár látványosságot a nyitrai régióból, többek között a Gútai malomhajót. A nyitrai kolléga rámbiggyesztette a VR szemüveget, bekapcsolta a zenét, és virtuálisan már repültem is a régiónk fölött. Az élmény olyannyira élénk volt és annyira belémvésődött, hogy azóta is egyetlen vágyam az volt, hogy a Gútai malmot és főleg a hozzá vezető fahidat élőben lássam.
Egy Párkányinak naponta átlagosan ötször akad fenn a szeme a Bazilikán, de valóban mikor voltak utoljára Esztergomban? És most nem a teszkós bevásárlásra gondolok, hanem úgy igazándiból, turistáskodni? Na ugye!
Nem hiszem, hogy Esztergomról bármi újat tudnék mondani ebben a posztban, inkább csak emlékeztetni szeretném a Párkányiakat és Párkányba látogatókat, hogy itt van, már ezer éve vár, és érdemes idén is meglátogatni ezt a csodálatos kis történelmi várost.
Még tavasszal ott álltam az Ipoly partján és irigykedve néztem a folyón kenuzó embereket. De hát savanyú a szőlő, még ugye, ahogy a Horvátok mondják – ’fali more, drž´ se kraja (dícsérd a tengert, de maradj a szélén, amit én kibővítenék minden vízfelületre), ezért nem is nagyon mertem belevágni ebbe a „prodzsektbe”. Mindaddig, amíg egy kedves kolléganőm profilján nem láttam meg az izgalmas képeit egy dunai kenutúráról. Több nem kellett, jelentkeztem a szervezett túrára, és egy közeli barátnőmmel (akiről fontos megemlíteni, hogy Kazah, és révén egy teljesen új, viszonylag kritikus visszajelzést kapok a kultúránkról) és kisfiammal, férjem rémületére, nekivágtam.
Az utazási irodások rémálma azok a gyakori utasok, akik betoppannak az irodába, és a nyarunk közepén szeretnének meleg tájakra utazni, víz mellé, legfeljebb három órányi távolságra. Régóta az a vágyam, amely most végre teljesül, hogy egy őszinte választ adjak erre a kérésre: nyáron a legfeljebb három óra utazásnyira lévő meleg vízmenti táj pont itthon van, például az Ebedi kanálisnál.
Mai "menjünk valahova, de ne messzire és ne legyen drága" tippünk a Dunakanyar, amely azért is aktuális, mert újra legálisan és szabadon utazhatunk turistaként Magyarországra. A Dunakanyarról rengeteget lehet írni, mivel nagyon sok a látnivaló, de mi most csak egy kis hajókázásra szeretnénk összpontosítani, amire ráradásul még oltási bizonyítvány sem kell.