Anna Koňuchová Kopić
3 karma
Blogom a Három folyó régió túraajánlója szeretne lenni.
Karváról (is) származom, de világ életemben menekültem innen; a falusi élet monotónnak tűnt, tartalomtalannak, ezért felnőtt koromban városokban múlattam napjaimat, jártam a nagyvilágot. Harmincnéhány évesen – persze pasi ügy, mi más – hazakerültem, Muzslán lakok már lassan 10 éve. Jobb ötlet híján elkezdtem kószálni a környékünkön, amit eddig sikeresen ignoráltam, és rá kellett jönnöm, hogy bezzeg gyönyörű helyen élünk, amely annyi kiaknázatlan lehetőséget rejt önmagában. Bízom abban, hogy bejegyzéseimmel sikerül legalább egy morzsányit hozzájárúlnom régiónk turizmusának fejlődőséhez. Még annyit fontos hozzá(m)fűzni, hogy lassan 20 éve turizmusban dolgozom, így nem kicsit szakmai szempontból is írom soraimat.
3 karma
A mai ajánlónk nem véletlenül egy Burda hegyi túra lesz - szeretnénk arrafele egy nagyon jó programot ajánlani mindenkinek, mégpedig a Garammenti nyitott pincék eseményt, ami már most pénteken, augusztus 6-án kezdődik!
Ma a Három folyó régiónkból picit messzebbre bátorkodtunk, egészen egy negyedik (sőt, ötödik és hatodik!) folyóig – Vágig (Kis Dunáig és Nyitráig). Ezzel egy régi álmomat váltottam valóra, ugyanis három éve a Nyitrai regionális turisztikai hivatal a budapesti Utazáskiállíáson egy nagyon érdekes standdal szerepelt: virtuális realitáson keresztül, madártávlatból mutattak be néhánypár látványosságot a nyitrai régióból, többek között a Gútai malomhajót. A nyitrai kolléga rámbiggyesztette a VR szemüveget, bekapcsolta a zenét, és virtuálisan már repültem is a régiónk fölött. Az élmény olyannyira élénk volt és annyira belémvésődött, hogy azóta is egyetlen vágyam az volt, hogy a Gútai malmot és főleg a hozzá vezető fahidat élőben lássam.
Egy Párkányinak naponta átlagosan ötször akad fenn a szeme a Bazilikán, de valóban mikor voltak utoljára Esztergomban? És most nem a teszkós bevásárlásra gondolok, hanem úgy igazándiból, turistáskodni? Na ugye!
Nem hiszem, hogy Esztergomról bármi újat tudnék mondani ebben a posztban, inkább csak emlékeztetni szeretném a Párkányiakat és Párkányba látogatókat, hogy itt van, már ezer éve vár, és érdemes idén is meglátogatni ezt a csodálatos kis történelmi várost.
Még tavasszal ott álltam az Ipoly partján és irigykedve néztem a folyón kenuzó embereket. De hát savanyú a szőlő, még ugye, ahogy a Horvátok mondják – ’fali more, drž´ se kraja (dícsérd a tengert, de maradj a szélén, amit én kibővítenék minden vízfelületre), ezért nem is nagyon mertem belevágni ebbe a „prodzsektbe”. Mindaddig, amíg egy kedves kolléganőm profilján nem láttam meg az izgalmas képeit egy dunai kenutúráról. Több nem kellett, jelentkeztem a szervezett túrára, és egy közeli barátnőmmel (akiről fontos megemlíteni, hogy Kazah, és révén egy teljesen új, viszonylag kritikus visszajelzést kapok a kultúránkról) és kisfiammal, férjem rémületére, nekivágtam.
Az utazási irodások rémálma azok a gyakori utasok, akik betoppannak az irodába, és a nyarunk közepén szeretnének meleg tájakra utazni, víz mellé, legfeljebb három órányi távolságra. Régóta az a vágyam, amely most végre teljesül, hogy egy őszinte választ adjak erre a kérésre: nyáron a legfeljebb három óra utazásnyira lévő meleg vízmenti táj pont itthon van, például az Ebedi kanálisnál.
Mai "menjünk valahova, de ne messzire és ne legyen drága" tippünk a Dunakanyar, amely azért is aktuális, mert újra legálisan és szabadon utazhatunk turistaként Magyarországra. A Dunakanyarról rengeteget lehet írni, mivel nagyon sok a látnivaló, de mi most csak egy kis hajókázásra szeretnénk összpontosítani, amire ráradásul még oltási bizonyítvány sem kell.
Nemzeti park vagy védett terület alatt sokan egy messzi, erdős magashegyi tájat képzelnek el, de most le kell rombolnunk ezt az illúziót. Nagyon sok olyan apró védett terület van körülöttünk, amiről talán nem is hallottunk, de bizony ha sokáig hipnotizáljuk a térképet, akkor megtaláljuk őket, és nem csak a nagyobbakat, mint pölö Burda hegységet, vagy a Lelédi erdőt, de olyan picuri területkéket is, mint a Muzslai patakot, vagy a Szalkai csodabogyós erdőt, Szentgyörgyhalmát, szépen zölddel bekeretezve. És van egy olyan terület a környékünkön, a Csenkei erdő, ami mai posztunkban kiemelt helyet kap, mert bizony nem is olyan régen harmadfokú védett területté nyilványították.
Vannak olyan szerencsés emberek, akik egy szőlőhegyen élhetnek, mint egy kedves rokonom a kürti hegyen. Elindultam hát háztűznézőbe hozzá, irigykedni egy picit, aztán ha már ott voltam, felfedeztem a környéket is, ami nem csak azért érdemel figyelmet, mert ez a híres Kürti borfesztivál színhelye, de a gyönyörű természetért és egy legendákkal átszőtt fontos túraútvonal miatt is: a Mária zarándokút egyik szakasza vezet errefele.
Pár hónapja még a létezéséről sem tudtam, nem hogy ott jártam volna, pedig milyen sokatmondó és számomra vonzó neve van az Iszomfalvának!
Orvosok a hosszú élethez és jó egészséghez erősen javasolják a napi 10 000 lépésnyi mozgást, egy pohárka bort, még a jó alvást, és ez a túra pont ezeket az elemeket mind magába foglalja. Az Iszomfalva valahol Páld és Kicsind között található, ami egymástól 10 000 lépésre van. Gyönyörű őszi napos idő volt, semmi sem tartott vissza ettől a kúrától, pardon, túrától.
Kisfiam ránézett a térképre, és kijelentette, Kéméndre megyünk kirándulni. Többen is meglepődtek ezen, főleg Kéméndiek, mi a fenének akarnánk mi pont Kéméndre menni. Hát igen, van ez a mindenhol rossz, de itthon a legrosszabb hozzáállás a környékünkön (oldalunk egyik célja ezt az attitűdöt megváltoztatni).
Azt meg kell adnunk, hogy építészeti szempontból valóban nem egy toszkánai romantikus falucska, de azt egyik környékbeli faluról sem lehet mondani. Kevés régi paraszt házat sikerült megmenteni, az omladozó házikók helyére kétes esztétikai tulajdonságú épitmények kerülnek, de hát ezek az otthonaink, és mi így szeretjük őket :)