Korábban azt gondoltam, a Párizsi mocsarakat csak a helyiek viccből becézik ilyen nóbl néven, de miután a térképen is hivatalosan párizsiként láttam leírva, kíváncsi lettem a név eredetére, és aztán a történetet elolvasva - a vízimadarak egyik legértékesebb és legutolsó eredeti ornitológiai lelőhelyéről van szó! - magukra a mocsarakra is.

Képzeljék, vannak olyan polgártársaink, akik még nem voltak szüreten. Ez számomra szívszorítóan szomorú. Egy hihetetlen élménytől fosztották meg magukat azok, akik nem vettek részt ebben a kultúránk alappillérének számító folklórban.

Szeptember bekövetkeztével általános katasztrófaérzete lesz az embernek. Vége van a szünetnek, szabadságoknak, a hosszú lusta napoknak, beindul a mókuskerék, bezárkózunk az iskolákba, irodákba, otthonainkba. De máris mondok néhány jó okot, miért lehet szeretni az őszt is: nincs már olyan dög meleg, sokkal kellemesebb kint lenni, és a szúnyogok is elmennek melegebb tájakra (többnyire...), ősszel is vannak hétvégék, a nyári színeket leváltja a kismilliónyi más, sárga-vörös-barna-zöld-kék szín árnyalata; beérik a szőlő, sok más gyümölcs, a dió, illatosabb lesz a levegő, mindenhol kevesebb a túrista és az autó.

Amikor a dalai láma Budapesten járt egy évtizede, megkérdezték tőle, mit gondol arról, hogy Dobogókőn van a világ szívcskrája. Dalai láma állítólag Mona Lisásan, szavak nélkül mosolygott egyett, így nem tudtuk meg, mi az igazság. De talán nem is annyira fontos - ha ott van a szívcsakra, ha nem, a Pilisi hegység sokunknak a szívügyünk.

A mai ajánlónk nem véletlenül egy Burda hegyi túra lesz - szeretnénk arrafele egy nagyon jó programot ajánlani mindenkinek, mégpedig a Garammenti nyitott pincék eseményt, ami már most pénteken, augusztus 6-án kezdődik!

Ma a Három folyó régiónkból picit messzebbre bátorkodtunk, egészen egy negyedik (sőt, ötödik és hatodik!) folyóig – Vágig (Kis Dunáig és Nyitráig). Ezzel egy régi álmomat váltottam valóra, ugyanis három éve a Nyitrai regionális turisztikai hivatal a budapesti Utazáskiállíáson egy nagyon érdekes standdal szerepelt: virtuális realitáson keresztül, madártávlatból mutattak be néhánypár látványosságot a nyitrai régióból, többek között a Gútai malomhajót. A nyitrai kolléga rámbiggyesztette a VR szemüveget, bekapcsolta a zenét, és virtuálisan már repültem is a régiónk fölött. Az élmény olyannyira élénk volt és annyira belémvésődött, hogy azóta is egyetlen vágyam az volt, hogy a Gútai malmot és főleg a hozzá vezető fahidat élőben lássam.

Egy Párkányinak naponta átlagosan ötször akad fenn a szeme a Bazilikán, de valóban mikor voltak utoljára Esztergomban? És most nem a teszkós bevásárlásra gondolok, hanem úgy igazándiból, turistáskodni? Na ugye!
Nem hiszem, hogy Esztergomról bármi újat tudnék mondani ebben a posztban, inkább csak emlékeztetni szeretném a Párkányiakat és Párkányba látogatókat, hogy itt van, már ezer éve vár, és érdemes idén is meglátogatni ezt a csodálatos kis történelmi várost.

Még tavasszal ott álltam az Ipoly partján és irigykedve néztem a folyón kenuzó embereket. De hát savanyú a szőlő, még ugye, ahogy a Horvátok mondják – ’fali more, drž´ se kraja (dícsérd a tengert, de maradj a szélén, amit én kibővítenék minden vízfelületre), ezért nem is nagyon mertem belevágni ebbe a „prodzsektbe”. Mindaddig, amíg egy kedves kolléganőm profilján nem láttam meg az izgalmas képeit egy dunai kenutúráról. Több nem kellett, jelentkeztem a szervezett túrára, és egy közeli barátnőmmel (akiről fontos megemlíteni, hogy Kazah, és révén egy teljesen új, viszonylag kritikus visszajelzést kapok a kultúránkról) és kisfiammal, férjem rémületére, nekivágtam.

Az utazási irodások rémálma azok a gyakori utasok, akik betoppannak az irodába, és a nyarunk közepén szeretnének meleg tájakra utazni, víz mellé, legfeljebb három órányi távolságra. Régóta az a vágyam, amely most végre teljesül, hogy egy őszinte választ adjak erre a kérésre: nyáron a legfeljebb három óra utazásnyira lévő meleg vízmenti táj pont itthon van, például az Ebedi kanálisnál.

Mai "menjünk valahova, de ne messzire és ne legyen drága" tippünk a Dunakanyar, amely azért is aktuális, mert újra legálisan és szabadon utazhatunk turistaként Magyarországra. A Dunakanyarról rengeteget lehet írni, mivel nagyon sok a látnivaló, de mi most csak egy kis hajókázásra szeretnénk összpontosítani, amire ráradásul még oltási bizonyítvány sem kell.