Zarándokúton, 1. rész

Anna Koňuchová Kopić
2021. június 1.
Vannak olyan szerencsés emberek, akik egy szőlőhegyen élhetnek, mint egy kedves rokonom a kürti hegyen. Elindultam hát háztűznézőbe hozzá, irigykedni egy picit, aztán ha már ott voltam, felfedeztem a környéket is, ami nem csak azért érdemel figyelmet, mert ez a híres Kürti borfesztivál színhelye, de a gyönyörű természetért és egy legendákkal átszőtt fontos túraútvonal miatt is: a Mária zarándokút egyik szakasza vezet errefele.

Egy kellemes tavaszi szombat reggelen meglovagoltam a rózsaszín kerékpáromat, és nekivágtam az útnak. Kibickliztem a muzslai állomásra, pár percig gyönyörködtem a történelmi épületében (amely családunkban történetesen abból történelmi, hogy ott látták utoljára azt a csalót, aki ükanyámtól kicsalt egy hold földnyi pénzt…). Muzsláról Kürtre a szupermodern kis emeletes vonat szállított pár centért, ahol a bringámnak is egy dedikált kényelmes helye volt.

Kell ennél több?

A kürti hegyen pazar kilátás mellett jót elbeszélgettünk, bort kóstóltunk, majd nagynénémmel sétáltunk egyet a nagyon szép széles hegyen. Itt egy egész napot is el lehet tölteni, jobbra-balra, lesfel járkálni, beszélgetni a borászokkal, besegíteni. Néhány eladó pincét is megnéztünk, de mivel az áruk a csillagos eget súrólta, így most nem vettük meg őket. Ezután nagy öleléssel elbúcsúztunk, Covid ide vagy oda, aztán újra felszáltam a bicóra, és elszálltam az iránytáblákkal jól jelölt Mária úton Ciglédre. Néhány lépésenként meg-megálltam, gyönyörködni, elolvasni a négynyelvű érdekes infó táblákat, fényképezgetni.

Szép munka

Mária útról és a Ciglédről a poszt végén találnak forrásokat, bővebb információkat, annyit fontos tudni, idézem, “A Mária Út Közép-Európán átívelő, Szűz Mária kegyhelyeket összekötő zarándokút-hálózat. Az útnak két főtengelye van: a nyugatról kelet felé haladó zarándokút az ausztriai Mariazellt köti össze az erdélyi Csíksomlyóval. Az észak-déli zarándokút pedig a pálosok kegyhelyét, a lengyelországi Czestochowát köti össze a boszniai Međugorjéval. Ez az ág még kiépítés alatt áll. Tehát a Mária Út egy kialakítás alatt álló zarándokút. A két főág egy képzeletbeli keresztet fog alkotni a Kárpát-medence felett, ami jelképezi az út alapvető üzenetét: a keresztény értékek megőrzését és az emberi kapcsolatok megélését, …, valamint az út felfűzi a természeti és az épített örökségeket is.”

A stop tábla

Hazudnék, ha azt mondanám, itt sem jártam még – anyukám mezőgazdasági öntözéseken dolgozott, ezért vele és öcsémmel sokat jártunk a környéken ellenőrizni a szakaszokat, mérni, dokumentálni. De akkoriban messzi földekről ábrándoztam, az álmaim pedig elvakítottak, ezért nem vettem észre a magamat körülvevő csodás világot. Így huszonnéhány évvel később újra ott áltam, minden olyan ismerősnek tűnt, mégis teljesen új volt.

Máriácska

Nagyon könnyen találtam rá Ciglédre, mintha csak húzott volna oda valami, és még bennem is, a hitetlen Tamásban, a hely valami ember feletti spiritualitást idézett elő, sok emlék kiséretében. A biciklit ledobtam magam alól, és sétáltam. Ittam a kút vízéből, megálltam a Kálvária összes állomásán, megnéztem a gyönyörű ikonokat, élveztem a zsenge zöld füvet, a fákat és a virágzó bokrokat, majd a kápolnához értem, amely sajnos épp zárva volt (állítólag a helyi nagyik közül naponta van ott valaki, ezért szinte mindig nyitva van), de így is szép látványt nyújtott. Majd a kukoricáson vigyázva átlépkedve megnéztem a sűrű erdő alatt lévő keresztet. Még most, így nagyon felnőtt fejjel sem mertem továbbmenni az erdőbe, még mindig él bennem az anyukám-mesélte fehér csuhások ijesztő legendája. Röviden arról szól, hogy a hegy alatt alagútlabirintus található, ahova a fehér csuhás szerzetesek az elrabolt lányokat rejették el. Brrr…

Kilátás

Ide Ciglédre is visszajövök még, akkor majd egy piknik kosarat is hozok, egy egész napot el tudok itt képzelni a családdal (mellesleg, egy család épp ezt tette amíg ott voltam, vizet merítettek üvegekbe a kútról, gyerekek futkostak, mindenki örült). A fűri halastó körül is sétáltam egy jót, újra elárasztottak az emlékek, ahogy anyukám egy nagyon drága mérőeszközét ejtettem bele az egyik kútba, vagy épp a lábára ejtettem egy másikat…

A szomjatoltó kút

Innen Fűrre egy jól jelölt út vezetett volna, de kíváncsiságom ellenkező irányba vitt, a földeken keresztül. Nem volt túl jó ötlet, majdnem a lelkemet tekertem ki rajtuk, de juszt sem fordultam vissza. A helyi JRD-nél kötöttem ki, az utam azon kereszül vezetett. Egy horror film forgatását tudnám itt elképzelni: elhagyatott területek, omladozó régi épületek, az utakból növő gaz, modern ijesztő óriási gépek, gyorsan elmenekültem, abban reménykedve, hogy a texasi láncfűrészes nem vett észre.

A ciglédi kápolna

Fűr is egy szép, csendes, rendezett falu, ahol jómódú ügyes emberek élhetnek, jó volt tekerni utcáin. A helyi Chateau Rúbaňra igyekeztem, nagyon fájt rá a fogam, szószoros értelemben. Sokat olvastam róla, nagyon tetszik a régi és modern dizájn házasítása egy gyönyörű, védett park közepette, de főleg a csúcsgasztronómiára csorgott a nyálam, a sok túrázás, biciklizés után bizony megéheztem. El tudják képzelni, mekkora volt a csalódottságom, amikor éhesen (de egy üveg borral a hátizsákomban :-) ) kellett távoznom erről a nagyon menő helyről: jelenleg csak privát eseményeket szerveznek, de az ott dogozó hölgy vigasztalásképpen azért körbevezetett az étteremben, szakmai szinten elbeszélgettünk a borokról, a helyről és a lehetőségeiről.

A ciglédi Kálvária

Éhség által hajtva visszatekertem Kürtre, ahol a klasszikus Kesi Restiben a klasszikus rántott bármit farkaséhesen szinte egy harapásra lenyeltem, míg a klasszikusan fáradt felszolgálólányok fáradt légkört árasztottak. Azt is meg kell adni, hogy egy halotti torra készültek, lehet, hogy épp arra hangolódtak rá... Eredetileg az lett volna a tervem, hogy itt töltöm a vonat indulásáig megmaradt egy órácskát, de inkább továbbtekertem Kisújfalura, hogy ott kapjam el a vonatot.

Chateau Rúbaň

A visszaút Fűrről Kürtre, majd Kisújfalura főúton zajlott, ez már nem a tájban gyönyörködésről szólt. A forgalmas útra kellett figyelnem, gondolataimban Martin Chren és Adrián Babič kerékpáros élsportolókkal, akiket a napokban ütöttek el az autósok. Ennek ellenére élveztem ezt a szakaszt – ugyanis az út mindvégig lejt, born to be wild eleresztettem a hajam és mentem mint az őrült :-)

Chateau Rúbaň

Kisújfalun még mindig maradt fél szabad órám a vonat indulása előtt, mentőövként, közvetlenül a vasútmegálló mellett, megjelent előttem a Hársfa presszó, ahol a nagyon kedves túrakedvelő tulajdonosnő kedvességével és ügyességével visszaadta a vendéglátásban elvesztett hitemet, a nagyon kellemes hűs teraszon elcsevegtünk, és bónuszként legalább öt további túraötlettel ihletett meg.

Fűri kastély

Ciglédről, legendáiról régebben a Vasárnap írt egy nagyon érdekes cikkében, illetve a Búcsújárás oldalán is olvashatnak róla. Praktikus tanácsokkal a mariaut.sk weblap fogja majd ellátni a túrázókat, amint elkészült :)

Ezen az úton haladtam

 

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.

Profile picture for user Anna Koňuchová Kopić
17 blogbejegyzés
Anna Koňuchová Kopić
16 karma
Karváról (is) származom. Ifjabb koromban menekültem innen; a falusi élet monotónnak tűnt, tartalomtalannak, ezért amint felnőtt lettem, elkezdtem városokban múlatni napjaimat, jártam a nagyvilágot.
Harmincnéhány évesen – persze pasi ügy, mi más – hazakerültem, Muzslán lakok pont 10 éve. Jobb ötlet híján elkezdtem kószálni a környékünkön, amit eddig sikeresen ignoráltam, és rá kellett jönnöm, hogy bezzeg gyönyörű helyen élünk, amely annyi kiaknázatlan lehetőséget rejt önmagában. Bízom abban, hogy bejegyzéseimmel sikerül legalább egy morzsányit hozzájárúlnom régiónk turizmusának fejlődőséhez.
Még annyit fontos hozzá(m)fűzni, hogy lassan 20 éve turizmusban dolgozom, így nem kicsit szakmai szempontból is írom soraimat.