Erdőn, hegyen át

Anna Koňuchová Kopić
2021. május 14.
Turizmusban dolgozóként van ez a nem túl kedves szokásom, hogy fejemben állandóan értékelem a helyeket turisztikai szempontból – milyen a környék, mik a lehetőségek, mennyire fedezték fel ezeket és hogyan használják ki, milyenek az emberek. Na, ha Helembáról és környékéről van szó, a virtuális zsűri az agyamban mindig a tízes táblát emeli fel.

Régóta tervezgettünk egy helembai túrát, hipnotizáltuk a térképet, utaztunk rajta az ujjunkal, olyan messzi tájnak tűnt. Ennek ellenére, nagyon spontánra sikeredett: egyik reggel kiugrottunk az ágyból, és hopp az erdőbe. Ilyen egyszerű! Korábban a Helemba – Leléd irányt terveztük megejteni, de a spontaneitás jelében ezt hirtelen megváltoztattuk, és Lelédre érkeztük (taxival Párkányból, de lehetett volna busszal is, ha épp nem késsük le :) ), hogy innen szeljük át Burda hegységnek ezt a szakaszát. És milyen jó döntés volt! Leléd ugyebár önmagában már a dombon fekszik, ezért csak 100 méter volt a felküzdendő szintkülönbség, és hűs erdőn halad az út felfele, míg Helembáról napos lejtőn kellett volna 300 métert felfele másznunk, ráadásul a szép kilátással pont a hátunk mögött. 

Leléd

Hát a Leléd falva is 10 pontos lett nálam. Helembával együtt a világunk végén találhatók, emiatt csendesek, a közlekedés minimális, sok a virág és a fa, szép régi ház és rendezett kert. Arról már értesültünk, hogy Helembán épül majd egy híd, amitől a helyi lakosság fejlődést vár és ezért boldog, de mi önző módon nem örülünk velük, mert már látjuk a mellékhatást; bájbáj falusi béke és csendes túrák. (Csak úgy mellesleg, a slow tourism, lassú túrizmus most a menő, ez az evolúció következő szakasza...) Jajjj, de térjünk már rá arra a várva-várt túrára :)

Fa fa hátán

Miután betankoltunk az ártatlan nevű Bambi presszóban, a lelédi Jednota után pár méterrel, jobb kéz felöl a 28-as házszámnál kanyarodtunk be egy kisutcába felfele, a cuki hegyi fílingű házak mellett, a kijárt úton előre, előre. A réten volt egy kereszteződés, azon a felfele vezető úton mentünk, majd amikor már elértük az erdőt, itt két úton lehetett tovább haladni egyenest, vagy lekanyarodni jobbra a sűrű erdősbe. Mi - a hétéves túratársam és én - bekanyarodtunk. Egyedül a favágók motorfűrészeinek rémísztő hangja zavarta meg a csendet néha, de amúgy a fák lombjainak zúgása és a madarak csicsergése volt az egyetlen hang, amit lehetett hallani. Sehol egy ember! De állatból annál több. Volt szerencsénk néhány őzhöz, de a telefon kivétele túl hangos műveletnek bizonyult, így a találkozásról nem maradt örök emlék, csak a fejünkben: az állatkák elmenekültek tőlünk. De láttunk és hallottunk madarakat, bogarakat, lepkéket és gyíkokat.

Erdők, hegyek

És rengeteg fát! Még úgy is, hogy nagyon sok fa ki volt vágva, teljesen élvezhető volt az erdő. Eszembe jutott a rengeteg holorub a magas hegyekben, amitől mindig depressziós leszek, és örültem, hogy a Lelédi erdőt nem az a sors érte (remélem nem is fogja). A túra egyik szakaszán van az Ipoly erdei házikó, nagyon kellemes környezetben, itt a terasz alatt megettük a madárlátta ebédünket (remélem ezzel nem háborítottunk birtokot :) ), pihentünk egy kicsit, aztán folytattuk utunkat a déli lejtőn lefele.

A kanyar

Na itt már teljesen más lett a légkör, nem csak hogy melegebb lett hírtelen, de más lett a növényzet is, olyan mediterrán, szárazabb. Több fű, alacsonyabb fák, és az illat és a kabócák hangja is az Adria tengerpartját idézte elő (míg az északi lejtő a hűs, nedves levegőt árasztotta). Ahogy haladtunk lefele az enyhén lejtő domboldalon, kezdett elénk tárulni a Dunakanyar szemetnedvesítő látványa. Párszáz méterrel Helembától még padot is tettek (szeretjük azt hinni, hogy csak nekünk :) ), így itt is eltöltöttünk egy kis időt, gyönyörködtünk a széles kilátásban, Duna zöldes-barnás színében, Bazilikában és Párkányban, illetve Helemba szőlőhegyében, és az új – and the Oszkár goes to... – építményben.

Még több fa

Helembán, ahogy Leléden is, mindenki köszönt! És itt megint elkalandoznék pár szóra, mert a köszönés már nem annyira egyértelmű, mint az szokott lenni. Régen a nagyitól kaptunk egy seggest, ha valakinek nem köszöntünk a faluban, ezért a köszönés Pavlovi reflexszerűen belémvésődött, még Pesten is majdnem mindenkinek köszönök (az Amerikaiak nagy örömmel még vissza is köszönnek!). Több faluban, itt kiemelném Muzslát, már az idősebbek sem viszonozzák a köszönést, amitől szomorúbb lesz az ember napja...

Pincécske

Végighaladtunk Helemba utcáin, megcsodáltuk a pincéket, a többé-kevésbé rendezett utcácskákat, (a falu múzeum zárva volt), és még a busz előtt volt annyi időnk, hogy a Halász vedéglőben biciklis túristák társaságában emberi áron felfrissüljünk: az alacsony számlától majdnem hátast dobtunk; már kezdtünk hozzászokni a nagyvárosi drágasághoz a környékünkön. Mivel Helemba lett az egyik kedvenc helyem a környéken, még mindenképpen visszatérek rá néhány blogbejegyzéssel. 

Köszönjük a Chlabaturismnak a praktikus tanácsokat, illetve a mindennapi inspiráló képeit <3

És ez volt az útvonalunk (barnával):

Túraútvonal

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.

Profile picture for user Anna Koňuchová Kopić
15 blogbejegyzés
Anna Koňuchová Kopić
15 karma
Karváról (is) származom, de világ életemben menekültem innen; a falusi élet monotónnak tűnt, tartalomtalannak, ezért felnőtt koromban városokban múlattam napjaimat, jártam a nagyvilágot.
Harmincnéhány évesen – persze pasi ügy, mi más – hazakerültem, Muzslán lakok már lassan 10 éve. Jobb ötlet híján elkezdtem kószálni a környékünkön, amit eddig sikeresen ignoráltam, és rá kellett jönnöm, hogy bezzeg gyönyörű helyen élünk, amely annyi kiaknázatlan lehetőséget rejt önmagában. Bízom abban, hogy bejegyzéseimmel sikerül legalább egy morzsányit hozzájárúlnom régiónk turizmusának fejlődőséhez.
Még annyit fontos hozzá(m)fűzni, hogy lassan 20 éve turizmusban dolgozom, így nem kicsit szakmai szempontból is írom soraimat.
Legfrissebb blogbejegyzések