Ma a Három folyó régiónkból picit messzebbre bátorkodtunk, egészen egy negyedik (sőt, ötödik és hatodik!) folyóig – Vágig (Kis Dunáig és Nyitráig). Ezzel egy régi álmomat váltottam valóra, ugyanis három éve a Nyitrai regionális turisztikai hivatal a budapesti Utazáskiállíáson egy nagyon érdekes standdal szerepelt: virtuális realitáson keresztül, madártávlatból mutattak be néhánypár látványosságot a nyitrai régióból, többek között a Gútai malomhajót. A nyitrai kolléga rámbiggyesztette a VR szemüveget, bekapcsolta a zenét, és virtuálisan már repültem is a régiónk fölött. Az élmény olyannyira élénk volt és annyira belémvésődött, hogy azóta is egyetlen vágyam az volt, hogy a Gútai malmot és főleg a hozzá vezető fahidat élőben lássam.
Egy Párkányinak naponta átlagosan ötször akad fenn a szeme a Bazilikán, de valóban mikor voltak utoljára Esztergomban? És most nem a teszkós bevásárlásra gondolok, hanem úgy igazándiból, turistáskodni? Na ugye!
Nem hiszem, hogy Esztergomról bármi újat tudnék mondani ebben a posztban, inkább csak emlékeztetni szeretném a Párkányiakat és Párkányba látogatókat, hogy itt van, már ezer éve vár, és érdemes idén is meglátogatni ezt a csodálatos kis történelmi várost.
Nem hiszem, hogy Esztergomról bármi újat tudnék mondani ebben a posztban, inkább csak emlékeztetni szeretném a Párkányiakat és Párkányba látogatókat, hogy itt van, már ezer éve vár, és érdemes idén is meglátogatni ezt a csodálatos kis történelmi várost.
Karcolatok
Mihalovics Zsuzsanna textilszobrásszal, nyugalmazott tanítónővel beszélgettem.
Egy újabb személyt szeretnék bemutatni az olvasóknak, mégpedig Ćvirik Katalint, vele készítettem rövid interjút.
Rövid interjút készítettem a párkányi Lacza Fodor Tündével, aki a fodrászom és egykori szomszédom.
Jan Vermeervan Delft művei ismertek, személye annál kevésbé, ezt a hiányt szeretném néhány sorban kitölteni.
Még tavasszal ott álltam az Ipoly partján és irigykedve néztem a folyón kenuzó embereket. De hát savanyú a szőlő, még ugye, ahogy a Horvátok mondják – ’fali more, drž´ se kraja (dícsérd a tengert, de maradj a szélén, amit én kibővítenék minden vízfelületre), ezért nem is nagyon mertem belevágni ebbe a „prodzsektbe”. Mindaddig, amíg egy kedves kolléganőm profilján nem láttam meg az izgalmas képeit egy dunai kenutúráról. Több nem kellett, jelentkeztem a szervezett túrára, és egy közeli barátnőmmel (akiről fontos megemlíteni, hogy Kazah, és révén egy teljesen új, viszonylag kritikus visszajelzést kapok a kultúránkról) és kisfiammal, férjem rémületére, nekivágtam.
Karcolatok
Az utazási irodások rémálma azok a gyakori utasok, akik betoppannak az irodába, és a nyarunk közepén szeretnének meleg tájakra utazni, víz mellé, legfeljebb három órányi távolságra. Régóta az a vágyam, amely most végre teljesül, hogy egy őszinte választ adjak erre a kérésre: nyáron a legfeljebb három óra utazásnyira lévő meleg vízmenti táj pont itthon van, például az Ebedi kanálisnál.