Az öreg ház

Mezzei Sándor
2021. július 9.
Karcolatok

A por úgy ült a szoba bútorain, mint hó a tájon. A magára hagyott idő mindent betakart. Már rég nem járt itt senki. A zárt helységben megöregedett a levegő csak a bútorok lélegeztek, mint a fák az erdőben. A lakók elköltöztek, a ház nem kellett senkinek. Csend költözött a falak közé. Pár évig az óra még elütötte itt az éjfélt, de már őt sem hallani, az elem lemerült, kimerült a magára hagyott időben. A csend ekkor nagyot sóhajtott, csendben hagyták. Várt, évekig várt, hogy egyszer majd kinyílik az ajtó és hangok költöznek a szobába, de nem jött senki és a csend végül beleunt a várakozásba. Úgy élt itt, mint egy szerzetes, magányosan, egyedül. Hallgatta a bútorok nyikorgását, ha néha néha megmozdult bennük a szellem, odalopódzott a drapériákkal befalazott ablakhoz és fülelte külvilág zaját. Nagyon örült, mikor az ablaka mellett óvodások csoportja tipegett el. Legszívesebben kitárta volna a ház összes ablakát, ajtaját és fogócskázott volna a gyermek hangokkal, vagy csak ült volna csendben a gyermek kórus körül. Éjszaka volt a legcsendesebb, csak néhány kóbor autó fénye szűrődött át a sötét drapérián. Ilyenkor helyet foglalt egy régi fotelban és elcsendesült az álomban, s ekkor visszhangzott a szobák némaságából egy rég elfeledett élet. Visszatértek a hangok az elhagyatott házba, és lefújták a százéves port a némaság magányáról. Így teltek az évek csendben és álomban. Az idő odakint megkezdte a ház falát és letépett néhány cserepet. Egy nap a csend szokatlan zajra ébredt, megmozdult a ház és repedések futottak végig a falon. Az évek alatt egyre nagyobb lett a rés és hangok érkeztek a házba. Tücsök hegedült nyári estéken a ház küszöbén, madarak költöztek a hézagos tető alá, daluk úgy szállt ki a házból, mint a füst a kéményből. A drapériák is leszakadtak már, nem bírták el az idő súlyát. A felkelő nap reggelente fényesre festette a szobákat, a réseken át betolakodó szél időnként leporolta a bútorokat, hangyák vonultak végig a padlón és pókok fonták hálóikat az ablakokban a szemtelen legyek előtt. Az aprócska élet elűzte csend magányát, míg egy napon dízelmotor hangjára ébredt a ház. A házat baljós sejtelem rázta meg, és a város dózerei megindultak felé.

 

 

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.

Profile picture for user Mezzei Sándor
39 blogbejegyzés
Mezzei Sándor
6 karma
ifj. Mezzei Sándor a becsületes nevem és negyven karácsonyt éltem már meg, az utolsó hét karácsonyt már családapaként ünnepelem, a legszebb ajándék amit az élettől kaptam a családom. Az élettörténetem röviden a következő :

Dunaszerdahelyen születtem és egy szlovák oviba irattak a szüleim, de egy szép napon ellógtam az oviból és édesanyám munkahelyére rohantam, mely a közelben volt. Magyarként idegennek és magányosnak éreztem magam a szlovák oviban, ezért mindig is a szökésen járt az eszem. A szüleim belátták, hogy ha nem tesznek valamit, akkor hamarosan megismétlődhet az én magán akcióm, végül áthelyeztek a fucsík utcai magyar oviba, ahol már nem volt velem semmi gond. Az alapiskola után az asztalos szakmát tanultam ki. Az Ister üzemében töltött inaséveim alatt láttam megcsonkított ujjú asztalosokat és ez más útra terelte az én jövőmet. Kitanult asztalosként a zdroj és később a jednota üzleteiben dolgoztam, mint eladó, raktáros, mindenes. A legényéveim alatt megjártam Olaszországot mint vendégmunkás. Tíz évig rendszeresen gyúrtam városunk egyik konditermében, mely által sikerült megerősítenem pubertás testemet. Voltam biztonsági kísérő koncerteken, biztonsági őr egy utánfutókat gyártó cégnél, kirakodó munkás a Coca Colánál és a Zl. Bazantnál, ellátogattam magyarországra is egy ott működő védikus központa tanulni, mikor a meditáció világa kezdett vonzani, később mikor már világossá vált bennem, hogy mit is akarok kezdeni az életemmel, a komáromszentpéteri magyar baptista imaházban Isten és emberek előtt örök hűséget ígértem páromnak és családot alapítottam. A családi fészket hitelből építetve a fővárosba mentem dolgozni, mint gyártósori munkás. Mindig is szerettem a magyar irodalmat, a verseket és e vonzódásomat hála az Úrnak még ez a felpörgetett élet sem ölte ki belőlem. Szeretem a természetet, a játszóterek hangulatát, az Istent aki sokszor kihúzott már az élet mélységeiből és célt adott életemnek. Szeretek írogatni, megfogalmazni gondolataimat és tudom, hogy az írásaim irodalmilag nem tökéletesek, de mégis megpróbálom eldadogni érzéseimet az anyanyelvemen. Már tíz éve, hogy rendszeresen megosztom gondolataimat ismerőseim között a Facebookon és időnként saját költségből megajándékozom rokonságomat, barátaimat egy egy könyvel. Előre is elnézést kérek, ha az írásaim stílusban, tartalmilag nem felelnek meg az elvárásoknak, én már annak is örülök, ha egy olvasónak is élményt adhatok írásaimmal és természetesen elfogadok építő kritikákat is, mert ezáltal épülhetek én is, köszönettel : Mezzei Sándor.