Gúta malmai lassan őrölnek

Anna Koňuchová Kopić
2021. július 18.
Ma a Három folyó régiónkból picit messzebbre bátorkodtunk, egészen egy negyedik (sőt, ötödik és hatodik!) folyóig – Vágig (Kis Dunáig és Nyitráig). Ezzel egy régi álmomat váltottam valóra, ugyanis három éve a Nyitrai regionális turisztikai hivatal a budapesti Utazáskiállíáson egy nagyon érdekes standdal szerepelt: virtuális realitáson keresztül, madártávlatból mutattak be néhánypár látványosságot a nyitrai régióból, többek között a Gútai malomhajót. A nyitrai kolléga rámbiggyesztette a VR szemüveget, bekapcsolta a zenét, és virtuálisan már repültem is a régiónk fölött. Az élmény olyannyira élénk volt és annyira belémvésődött, hogy azóta is egyetlen vágyam az volt, hogy a Gútai malmot és főleg a hozzá vezető fahidat élőben lássam.

Mi kevés olyan emberek közé tartozunk, akiknek nincs autójuk. Ennek több oka is van, biztonsági – Önök addig élnek, amíg én kórmány mögé nem ülök, ökológiai – ezt ugye nem kell részleteznem, és kényelmességi: azért sokkal jobb vitetni magunkat, még ugye minek is mennénk bárhova, ha ott nem ihatunk meg egy kupicát sem... Így a mai kirándulásunkhoz is a tömegközlekedést választottuk, a kénylemes, klimatizált, legtöbbször pontos menetrendszerint közlekedő buszokat és vonatokat.

Gúta egyik temploma

Muzsláról busszal érkeztünk Komáromba, ahol az egy órányi átszállási időt városnézéssel töltöttük (erről majd egyszer egy külön posztban), majd egy komoly sprint-maraton után vissza az állomásra, ahol éppen csak elértük a gútai buszt.

A farm 1

Az agyam valamelyik sarkába egyszer Gútát kissebb falunak könyveltem el, ezért most meglepett, hogy egy komoly városkába érkeztem. Picit kószáltunk itt a Nyólcévessel, megnéztük a parkot, a templomot, néhány szociból megmaradt, de aktualitását nem vesztett műemléket. A városka régiónkra oly tipikus, sík, néhány régi épülettel, semmitől sem kivételes, és már arra gondoltam, hogy Gúta nem nő majd a szívemhez, amikor a Kis Dunához értünk, és ott találtam magam a malomnál. Gútának tényleg nincs szüksége más jellegzetességre, a malom és a híd feledhetetlenné teszik a várost. (Na jó, azért meg kell említeni, hogy nagyon jó a város weblapja, van egy híres egészségügyi intézménye, tiszta és rendezett.)

A híd

A Gútai malomhajóhoz egy 86 m hosszú híd vezet, ami ezzel Európa leghosszabb fedett fahídja. Mindkét oldalán szép piros muskátli sor található, a kilátás a Kis Dunára pedig pazar. A híd végében lehet belépni a malmot övező nem is olyan kicsi farm területére. A farmon szinte minden fából van: a kerítés, az épületek, teraszok, padok, egyedül a kemence és a toalettek (kérem ezt gyakrabban takarítani!) vannak téglából.

A malomhajó, kerék nélkül

A belépés a farmra ingyenes, találnak itt mindenfélét, játszóteret, fedett padokat és asztalokat, tábortűzhelyet, az említett kemencét, színpadot, régi tárgyakat, na még büfét is széles italválasztékkal. A tűzhelyből és a kemencéből sejtem, hogy máskor nagyon jót lehet itt enni is, csak épp nem jókor jöttünk. Egy hétköznap délelőttje volt, de a farm tele volt kiránduló családokkal, és egy tábornyi gyerek is vidáman futkosott jobbrabalra.

Kemence

Nyaranként 10 és 17 óra között, minden egész órában be lehet lépni a malomhajóra, egy vezetett túra során. A belépő 2 euró felnőtteknek, 1 pedig gyerekeknek és nyugdíjasoknak. Azt nem fogom elmondani, mi hangzott el a malomban, tessék elmenni és személyesen is meghallgatni az előadást, megnézni a tárlatot, csak annyit árulok el, hogy nagyon érdekes volt, a tárlatvezető lány lazán és barátságosan, profi módon adta elő, mindent megmagyarázott, és a kérdésekre készségesen válaszolt. Egyedül a malomkerék hiányzott (de ha nem említik meg, talán észre sem veszem :-) ), a sok vihar egyike olyan csúnyán eltörte, hogy javításra szorult.

Lázsoplázso

Innen a farmról, az ártéri erdőn át vezet néhány utacska Kamocsára a Kis Duna majd Vág partján, gátján, ami egy tökéletes túrának igérkezett, de miután elmondtam a Nyolcévesnek, hogy 10 kilométer gyaloglás áll előttünk, gyorsan leszavazott, ezért újra maraton-sprintbe fogtunk, és elértük a buszt. Kamocsa is csak egy átlagos régiónkbeli templom-kocsma-Jednota-MNV-sok házas falu, de egy dolgot azonnal észrevettem benne, mégpedig hogy viszonylag sok a régi szép falusi ház, amelyek közül néhányat fel is újítottak.

Kizsduna

Na de most nem a kultúra miatt jöttünk Kamocsára, hanem a híres Oáza campbe pancsolni. A belépőt kifizetve (2 EUR per felnőtt, 1 EUR per gyermek), be is léphettünk a messzi környéken elhíresült helyre. A trópusias fehér homok és a Vág térdig érő meleg vize nem csak gyerkőcöknek attrakció. Itt is eltöltöttünk pár órácskát, és elég nehéz volt motiválni a gyereket az induláshoz, hogy ne keljen megint futni a busz után. Szerettem volna még látni a Nyitra és Vág torkollatát, de a töltés azon részén olyan magas volt a fű, hogy odáig már nem jutottunk el.

Vág

A buszt kellemes tempóban értük el, még egy lángosra is maradt idő az Oáza Lángosozóban, majd Újvárban, hála a majd egy órát késő vonatnak, körülnéztünk a városban (így 41 év után kezdem, de csak kezdem már egy icipicit megkedvelni), majd egy pohárka felett az új kedvenc Country pubban megnéztük a ma készült 173 képet (amiknek a 95%-a használhatatlan lett :-) ), és átbeszéltük a mai izgalmas nap élményeit. Vonat haza, zuhany, ágy.

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.

Profile picture for user Anna Koňuchová Kopić
17 blogbejegyzés
Anna Koňuchová Kopić
16 karma
Karváról (is) származom. Ifjabb koromban menekültem innen; a falusi élet monotónnak tűnt, tartalomtalannak, ezért amint felnőtt lettem, elkezdtem városokban múlatni napjaimat, jártam a nagyvilágot.
Harmincnéhány évesen – persze pasi ügy, mi más – hazakerültem, Muzslán lakok pont 10 éve. Jobb ötlet híján elkezdtem kószálni a környékünkön, amit eddig sikeresen ignoráltam, és rá kellett jönnöm, hogy bezzeg gyönyörű helyen élünk, amely annyi kiaknázatlan lehetőséget rejt önmagában. Bízom abban, hogy bejegyzéseimmel sikerül legalább egy morzsányit hozzájárúlnom régiónk turizmusának fejlődőséhez.
Még annyit fontos hozzá(m)fűzni, hogy lassan 20 éve turizmusban dolgozom, így nem kicsit szakmai szempontból is írom soraimat.