A fotókrónikás

  - Szia Katalin, régóta csodálom a kitartásodat, igaz mostanra nyugdíjas lettél, de tudom, aktív éveid alatt is sokat túráztál, mondd, hogy győzted a munkád mellett?

Olvasóimnak elárulom, Katalin postásként dolgozott, tehát naponta sokat gyalogolt.

  - Hány évig is voltál postás?

  - 25 évig!

  - Hát ez nem semmi! Mi indított arra hogy túrázz és persze fotózz? Az elejétől kezdve fotóztál, vagy ez csak később adódott a túrázás mellé?

  - Gyermekkoromtól fogva volt fényképezőgépem.

   - Akik ismernek téged tudják, hogy sok kulturális eseményen is részt vettél, legyen az könyvbemutató, tárlatnyitó, kultúrműsor rendszerint ott láttak. Nagy támogatója vagy a kultúrának?

   - Munka utáni kikapcsolódásként szolgáltak a kiállítások, könyvbemutatók. Fotósok, festők, írók, költők vannak az ismerőseim között, szeretem a művészeteket.

  - Úgy tudom az unokád néptáncos, elárulnád hol, melyik csoportban?

   - Az unokám a kis Zúgóban táncol Érsekújvárban, de a lányom is néptáncos, a párkányi Pásztortűz felnőtt néptánccsoport táncosa.

  - Fényképeidet, mint ismerősöd a szociális hálón, látom, albumokba rendezed. Hány albumod van?

  - 340 albumom van, kedvencem a Vadvirágok album.

  - Nekem személy szerint a Kapcsolatok albumod is tetszik. Újabban vadon élő állatokat is fotózol, ez türelmet és szakértelmet igényel, kitől kapsz tanácsokat?

  - Mások fotóit nézegetem, abból tanulok. Csak hobbi szinten fényképezek. Mivel nyugdíjas vagyok, többet vagyok a természetben, így lencsevégre tudom kapni az állatokat is, mivel gyakran találkozom velük a túráimon.

  - Gondoltál már arra, hogy az évek során felhalmozott fotóid által tulajdonképpen Párkány és környéke fotókrónikása lettél?

  - Nem gondolkoztam ezen, de a fotókrónikás titulust köszönöm.

  - Aligha történt jelentős esemény a környéken az utóbbi években, amiről ne lenne fotód. Melyek a legkedvesebb fotóid, emlékeid?

  - Legemlékezetesebb egy parfümkészítővel való találkozás volt a számomra, mivel én is foglalkoztam gyógynövényekkel és illóolajokkal. A Soltész Rezsővel való találkozás a nánai falunapon szintén nagy élmény volt, akárcsak a kékfestős kiállítás a kultúrházban. A paverpol képek kiállítása a párkányi galériában szintén emlékezetes számomra, annál is inkább, mert készítőjük az unokám napközis tanító nénije volt. Némelyik rendezvényen az unokám énekelt népdalokat.

  - Úgy tudom repültél is egy kis gépen? Ez hogy jött az életedbe?

   - Mivelhogy a covid miatt elmaradt a hagyományos Simon- Júda napi vásár, ezért elvittem hinták helyett a unokámat repülni. Néhány percig maga vezette a repülőt. Számomra azért volt ez fontos, mert szerettem volna a Burda hegységet fentről látni. Páratlan látvány volt. Nemcsak az unokám, de a lányom is repült. A kéméndi erdő is nagyon szép a magasból.

 - Mostanában teljesült egy régi álmod, mesélnél róla?

  - A malonyai arborétum látogatását már régóta terveztem, mivel alkalmi sofőr vagyok előre megterveztem az utat, és bejártam az arborétum nagy részét, ennek az arborétumnak a testvére a jeli varázskert, ahol már korábban is voltam.

 - Sok további kellemes élményt és jó túrázást kívánok és köszönöm a beszélgetést.