A Pilisi hegyekben gyógyítom a rónaságban élők komplexusait, itt élem ki a hegyek utáni vágyaimat. Első látásra olyan ártatlannak tűnnek, az alig 750 m magas csúcsa, a Pilis-tető, inkább egy dombot idéz elő, de a hegység egyes részeinek meghódítása komoly feladat, ezért a jóval magasabb hegyek mellett sem kell szégyenkeznie (és ezért fontos komolyan venni, és mindig jól felkészülni - megfelelő ölözék, túracipő, folyadék). Egy sűrűn lakott területen terjed, akár két millió ember legközelebbi komoly túrahelye lehetne, ennek ellenére viszonylag kevesen keresik fel (pl. a Rám szakadékot, amely talán a legismertebb látnivalója, évente "csak" 60 000 ember látogatja meg), ami pont elég arra, hogy ne legyen túl zsúfolt, és megmaradjon a békés jellege.
Pilis számomra a találkozások helye is. Férjemmel itt volt az első randink, és miután az új otthonomba költöztem, férjemhez, Pilis lett a találkozóhelyünk a Pesten rekedt barátokkal, hisz pont félúton van a Három folyó régiónk és Budapest között. Lihegve haladva a Pilis turista útjain, itt mindig - az év minden évszakában - átbeszéljünk a világ dolgait, majd tiszta fejjel, elégedetten és feltöltve megyünk tovább dolgunkra.
Pilisi hegyekről nagyon sok forrást találnak a neten vagy a könyvtárakban. Legismertebb túraútvonalai Dömösről a Rám szakdékon keresztül fel a Dobogókőre, illetve a Dömösről a félelmetes Vadálló köveken és Prédikállószéken és a fantaszikus kilátóján keresztül egészen Visegrádig (vagy fordítva), ahol mindig ott hagyom a lelkemet, de ennél sokkal többet rejtenek magukban a Pilis hegyek, és nem csak túraútvonalakat - a Kék túra egyik szakasza vezet erre!, hanem rengeteg érdekes tanösvényt, izgalmas barlangot, és gyönyörű települést is.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.