Normális ember nem piszkít a saját fészkébe.

Bindics László
2022. január 12.
A szlovák közéletben végbemenő veszekedésektől hangos a média.

Frusztrált kommunikáció nap mint nap, kommunikáció, ami vagy bőszíti az erre szomjas közönség igényét, vagy bővíti a közélettől egyre távolabb vonulók csoportját. Amikor nem valamelyik tv csatorna adásán keresztül, akkor a közösségi hálók felületén üzennek valamelyik táborba, nem riadva a másik sértegetésétől sem. Ilyenkor mindig felmerül bennem egy kérdés: minek? Kinek jó ez? Hogy nekünk nem, az biztos.

Eleinte még én is tudtam rajtuk derülni és legyinteni, de mára már elég aggasztó és visszataszító lett a helyzet. A magukat vérprofinak képzelő közszereplők, akik a saját maguk nézetétől eltérőt semmiképp se fogadnak el, akik annyira okosak és intelligensek, sokszor vásárolt, mutyizott diplomával a zsebükben, még azt a fáradságot sem veszik, hogy meghallgassák a másikat.

Fölényesen kioktató módon osztják azt az észt, ami  sokszor még náluk sincs kéznél. Aztán saját ötletek híján sokszor másoktól lopnak, másoktól átvett ötletek megvalósításában jeleskednek. Ahelyett, hogy az igazi problémákra helyeznék a hangsúlyt és próbálnának megoldásokban gondolkodni, üres lózungokat fitoktatnak.

Több alázat és odafigyelés, talán ezzel kellene az emberek felé fordulni a gőg és az üres vita helyett.

Pláne, ha egy kormány és egy ugyanazon párt szereplői vagyunk. Vita és nézeteltérés mindig van, és ez így egészséges. De tiszteljenek meg végre bennünket azzal, és vegyék a fáradságot, hogy ezt házon belül, egymás között oldják meg. Nem pedig kiteregetve a szennyest az ablakba.

Nagyapám szokta mondogatni: normális, felnőtt ember nem piszkít a saját fészkébe. 

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.

Profile picture for user Bindics László
28 blogbejegyzés
Bindics László
28 karma
Az én szülőföldem, sokunk szülőföldje, ahogyan mi magunk között mondjuk, a Felvidék. Ez az otthonunk. És nem egy vagy két emberöltő óta, hanem évszázadok óta, amihez nyitott mentalitás társul. Naivnak tűnik, de gondoljunk csak bele, ki ne óhajtana becsületet és tiszteletet látni maga körül, szülőföldjén ahelyett, ami van? Becsületet a munkájának, tisztességes kereset formájában is. Azt hiszem, hogy sokan szeretnék ezt így megélni. Ehelyett látszatot, valakik döntéseit kapjuk kézhez. Mondjuk ki, mindenre jutna az államból, ha a betervezett anyagiak mind egy szálig megérkeznének oda, ahová valók. Például miért kell megkülönböztetést alkalmazni észak és dél között? Hiszen tetszik vagy sem, de mi vagyunk az ország szíve és motorja.