Teremtsünk közösen egy élhetőbb jövőt

A családok kiadásai folyamatosan növekednek. Az élelmiszerárak ugyancsak felfelé növekvő tendenciát mutatnak. Annak ellenére, hogy, ahogy már többször is értesülhettünk róla, hazánkba a nagy élelmiszerláncok csak a másod- és harmadosztályú élelmiszereket árusítják. Akár 15-20 %- kal is többet fizethetünk ugyanazért a hétvégi nagybevásárlásért, mint egy évvel ezelőtt. Mondhatjuk, hogy az infláció egyre nagyobb mértékeket ölt hazánkban.

Kórházainkat a megszűnés és leépítés fenyegeti. A dél-szlovákiai régióban a közeli és a távolabbi jövőben sem fog autópálya épülni. Ide kevesebb támogatás és pénz jön az államtól. Vajon miért? Pedig sok felvidéki magyar ember adta szavazatát szlovák pártra. Meg is lett az eredménye a támogatásnak. Lehetséges lenne, hogy ezek a valós problémák elkerülik a honatyáink figyelmét? Szép dolog a kétnyelvű útjelző tábla, de sajnos attól nem nő az életszínvonalunk. Attól még nem fogunk kevesebb útadót fizetni, nem lesz olcsóbb az üzemanyag. Nem lesz olcsóbb a tömegközlekedés.

Nem lesz egyszerűbb és gazdaságosabb vállalkozni és új munkahelyeket teremteni. Inkább ezekkel a gondokkal, problémakkal kellene foglalkozni a parlamentben, azoknak, akiket a mi szavazataink is juttattak oda, a törvényhozásba. Itt kellene elkezdeni az orvoslást, nem pedig a felszínt kapargatni, olyan témákkal, amiket szóban könnyű eladni a nyilvánosság felé, az igazi, valós problémákról pedig mélyen hallgatni. Itt kezdődne az érdemleges munka.

Persze könnyebb mindig a másikat hibáztatni és bűnbakokat keresni, közben meg kényelmesen szundikálni több ezer eurós selyemöltönyökben, és méregdrága karórákban a parlament soraiban. És úgy tenni, mintha mi lennénk a megoldás minden állampolgár gondjára. Ez pediglen nincs így.

Az átlagembert a mindennapi megélhetés, a családja, szerettei eltartása, gyermekei minél jobb körülmények közötti felnevelése, az egészségügyi ellátás javulása, nagyobb mértékben való támogatása, az iskoláink megmaradása és fejlődése foglalkoztatja, hogy végzős diákjaink ne külföldön helyezkedjenek el, hanem itthon gazdagítsák tudásukkal és munkájukkal a társadalmunkat; egy olyan vállalkozói közeg megteremtése, ahol könnyebb és egyszerűbb vállalkozni, új munkahelyek teremtése, alacsonyabb adók bevezetése, átláthatóbb és egyszerűbb adórendszer, hogy minél több pénz maradjon a zsebünkben, ne az állam vigye el a fizetésünk majdnem felét.

Egy olyan dél-szlovákiai, felvidéki összetartó közösség megteremtése lebeghetne a szemek előtt, ahol megtartjuk és szabadon használjuk magyar identitásunkat, nem a köztünk lévő különbségekre, hanem arra koncentrálunk, ami összeköt bennünket.

Teremtsünk közösen egy élhetőbb jövőt, a múlt politikai árnyai, és megbélyegzései nélkül.