Viszonyunk a szlováksághoz

Engedtessék meg néhany gondolat azon irredentáknak címezve, akik Nagy-Magyarország visszaállításáról álmodoznak, akik jogtalannak ítélik meg Szlovákia megalakulását és a legelvetemültebbek még a szlovák nemzet puszta létét is kérdésessé teszik. Nézzük előbb a múltat.

Fontos volna, hogy beleéljük magunkat a honfoglalás korába és elfogultság nélkül vizsgáljuk, mi is történt akkoriban, már amennyire az írásos források beszámolnak róluk. Adva van egy nomád, több törzsből tevődő népesség (becsült összlétszám 200 ezer fő), akik egy másik, egyébként rokon, nomád nép (Besenyők) nyomására felkerekednek és elindulnak a Kárpát-medence irányában. Néhány történész szerint tudatosan, tervezetten igyekezvén elfoglalni a hunok korábbi szálláshelyeit. Itt fennál a kérdés mennyi információval rendelkeztek Árpád magyarjai Attila cca 400 évvel korábbi birodalmáról. Én szkeptikus vagyok, mert arra semmi bizonyíték nincs, hogy tudtak volna az állítólagos őshazáról. Ugyanakkor a történészek (sok esetben ugyanazok) azt is állítják, hogy a honfoglalást a Besenyők nyomása váltotta ki, tehát kényszerből született. Ez a valószínűbb változat.

Eleink megérkeztek a Kárpát-medencébe, ahol természetesen nem "vákuumot" találtak, hanem különböző népek (szlávok, avarok, germánok) által lakott, gyér népességű területeket, és egy, akkor már nem túl erős államalakulatot - a Nagymorva birodalmat. A kor akkori szelleme szerint tűzzel és vassal harcolták ki maguknak a terület feletti uralmat leigázva, behódoltatva az itteni népeket. Ezek már ekkor mezőgazdasággal foglalkoztak (csaknem valamennyi mezőgazdasággal kapcsolatos szavaink szláv eredetűek), míg eleink csak állattartással, így arra kényszerítették őket, hogy terményeiket osszák meg, vagyis fizessenek adót, hogy biztosítsák a magyar elem megélhetését.

A leendő hon elfoglalása szakaszosan történt, és a honfoglalók viszonylag csekély létszáma miatt nem nehéz következtetni, hogy a hon nem minden szeglete lett elfoglalva, gondolok itt a hegyvidékre és a völgyekre. Logikus, hisz a nomádok a sík, füves területeket kedvelik. Ezért lehetett, hogy a szlávok egy része nem olvadt be a magyarságba, mint például az avarok, hanem túlélte a, valljuk be és ne szépítsük, a gyarmatosítást, és képesek voltak a Magyar királyság létezése folyamán, későbbi korokban nemzetté válni, mégpedig úgy, hogy Szvatopluk birodalma megszűnésével nem is volt saját államuk. Ez történt a szlováksággal is, akik a 18. század második felétől kovácsolódtak nemzetté. Ezt elvitatni botorság, mert történelmi tény. Sokan persze kétségbe vonják állítván, hogy nem szlovákokról volt szó, hanem huszita és egyéb cseh telepesektől lett népes a Tátra alja. Ennek tökéletesen ellentmond a nyelvi helyzet, ha megvizsgáljuk a négy fő szlovák nyelvjárást. Ezek közül csak az erdőháti (Záhorie) hasonlít a morva nyelvhez, a másik három teljesen más, bár a szláv nyelvrokonság miatt rengeteg a közös tőről fakadó szó. Személy szerint nem nagyon értem, miért kell semmisnek tekinteni egy reálisan létező nemzetet, miért kell jogot formálni olyan területekre, ahol a magyarság vagy nem is élt, vagy csak szórványban, hála az odaköltözött nemeseknek, akik szolgálataikért az aktuális királytól területeket kaptak falvakkal, és a falvak népeivel egyetemben.Az ilyen hozzáállás semmiben sem különbözik a hírhedt szlovák nacionalista vezér Ján Slota véleményétől, aki szerint Szlovákiában nem is élnek magyarok, csak elmagyarosított szlovákok. Ugye mekkora baromság ? Még akkor is az, hogy valóban vannak elmagyarosodott szlovákok is, erre utalnak a szlovák eredetű családneveink. Mégis sok magyar képes Slota állításának reciprokát hangoztatni.

Összefoglalva tehát, a nemzetközi jog, és szerény véleményem szerint is, Szlovákia léte legitim, kérdéses csak a terület nagysága lehet (lehetett volna), mert többet kaptak, mint ami járt. Igazságosan akkor lett volna meghúzva a határ, ha marad a 1938-as bécsi döntés szerinti nyelvhatár. Sajnálatos módon, ezt a II. világháborúban győztes hatalmak, azon belül is főleg a Szovjetunió, nem akarták, saját nagyhatalmi-, és a feltörekvő szlávság érdekeit, tartották szem előtt, amikor megkötötték a párizsi szerződést. Ennek igazságtalan voltát nyögjük mi, kisebbségben élő szlovákiai magyarok.