Az elmúlt évben is folytatódott a múlt század második felében, magyar nyelven megjelent, nők számára Íródott szlovákiai hetilap, a Dolgozó Nő egyes évfolyamainak digitalizálása. Jelenleg már hat évfolyam érhető el az interneten. A Kisebbségi Kulturális Alap (KKA) támogatásának köszönhetően már olvasható az 1960-as, 1961-es, 1962-es, 1963-as, 1964-es és az 1965-ös évfolyam.

Utam Göncz Árpádig: koránérő, határozott jellem voltam. Világnézetem alapjai idejekorán kialakultak, melyek azonban, mint kavics a folyó sodrásában, az idő múlásával nemesedtek. Visszatekintve az időben ama már absurdum, hogy tizenéves évei közepén járó fiatal a gimnáziumból hazaérve a parlamenti közvetítés elé telepedjen, s ezekről feljegyzéseket készítsen, mindezt “drákói szigorral” fűszerezve, az akkori Népszabadság hasábjaira széljegyzetelt időpontokkal és gondolatokkal. A politika iránti vonzalmam vezetett odáig, hogy gimnazistaként egy viszonylag egyszerű, de mégis markáns válaszút elé kerültem: el kellett döntenem, hogy politikus, vagy újságíró legyek. A kérdést hamar rövidre zártam és elhatároztam, hogy újságot fogok írni, szerkeszteni.

Szemezgetünk a facebook népének önnellentmondásaiból.

A magyar miniszterelnök nagy nemzetközi visszhangot kiváltó tusványosi beszéde, amelyben revizionista és irredenta mondatok is elhangzottak, természetes módon, a szlovákiai magyarság köreiben is rezonál.

Orbán Viktor szokásos tusnádfürdő beszédéről, amely az idén már-már kimerítette a stand-up comedy fogalmát, ismét lehetne egy komoly, tartalmát boncolgató értekezést írni. Bizonyára nálam szakavatottabbak majd meg is teszik, én csak két figyelemreméltó mondatára térnék ki, mert mindkettő egy irányba mutat és rejt magában veszélyeket a magyarság jövőjét illetően.

Nem tartozom a politikát fanatikus, már-már megszállott módon követők közé, de azért módjával követem az eseményeket. A mai világban, a hír-, és álhír dömpingben már az sem mindegy milyen nyelveken lesz hírfogyasztó az ember. Nem árt, ha van összehasonlítási alap. A magyar, szlovák és cseh hírportálok mellett leginkább a német nyelvű forrásokra támaszkodom, ezen belül is az osztrák közszolgálati televízió fő híradója a ZIB2-re, amelyet már negyven éve követek.

Hangoztatja immáron sokadszor, és erélyesen követeli a magyar miniszterelnök. Az ember nem győz csodálkozni! Minden épeszű felnőt pontosan tudja, hogy a tiszteletet ki kell érdemelni, nem lehet sem kikényszeríteni, kikönyörögni, sem megvásárolni, alanyi jogon nem jár az égadta világon senkinek sem. Még a szülőknek sem, nekik is tenniük kell azért, hogy gyermekeik tiszteljék őket. Akkor honnan ez a bősz és vehemens követelés, mi lehet az alapja?

Kire szavazzak? Minek szavazzak?
MF, DEMOKRATI, KDH, MODRÍ MOST-HÍD,

Gondolatok.

Van-e még értelme felosztani a politikai szcénát liberális és konzervatív pártokra? Fontos-e az alapján szavazni, hogy valaki keresztény? A liberális pártok veszélyt jelentenek a szellemiségünkre? Nézzük meg, hogyan néz ki, amikor valakit keresztény körökben szerzett népszerűség, nem pedig napirend vagy szakértelem alapján választanak meg.