Az első mondat kocsmai szintű poénkodás volt, amelyre a miniszterelnök mindig hajlamos, válaszul a román kormánytól kapott demersra, amelyben állítólag kérték, a jó viszonyok megőrzésének érdekében, bizonyos témákat kerüljön. Orbán szerint azt is kérték, hogy „ne beszéljünk nemlétező romániai közigazgatási egységekről”. (sic!)
Itt valami gubanc van, mert teljesen valószínűtlen, hogy a román külügy ilyet értelmetlen ostobaságot kért volna! A demarsot nem hozták nyilvánosságra, nem ellenőrizhető a tartalma. Orbán úgy értelmezte, „nyilván Erdélyre és Székelyföldre gondolnak”. Sokkal inkább hiszem, hogy rossz fordításról, vagy ami még valószínűbb, szándékos ferdítésről van szó Orbán és csapata részéről, hogy el lehessen sütni a poént, mivel a nem kis derűvel, pontosabban kaján mosollyal előadott válasz a következő volt: „Mi soha nem állítottuk, hogy ezek (Erdély és Székelyföld) román területi egységek lennének”. Hatásvadászat a köbön !
A második mondta, amely nálam kiverte a biztosítékot (lehet legyinteni, mit számít ez ?), még ennél is durvább és veszélyesebb volt, amikor a beszéde végén, a célok ismertetése közben ez tört ki belőle. "A nemzetegyesítésben állhatatosnak maradni"!
Már jó pár éve azon a véleményen vagyok, hogy Orbán, mivel az országon belül már elért mindent, amit csak akart, úgy szeretné beírni magát a történelembe, mint a magyarság újraegyesítője.
Ezt most nem átallotta expressis verbis kimondani.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.