A magyar miniszterelnök nagy nemzetközi visszhangot kiváltó tusványosi beszéde, amelyben revizionista és irredenta mondatok is elhangzottak, természetes módon, a szlovákiai magyarság köreiben is rezonál.

Orbán Viktor szokásos tusnádfürdő beszédéről, amely az idén már-már kimerítette a stand-up comedy fogalmát, ismét lehetne egy komoly, tartalmát boncolgató értekezést írni. Bizonyára nálam szakavatottabbak majd meg is teszik, én csak két figyelemreméltó mondatára térnék ki, mert mindkettő egy irányba mutat és rejt magában veszélyeket a magyarság jövőjét illetően.

Nem tartozom a politikát fanatikus, már-már megszállott módon követők közé, de azért módjával követem az eseményeket. A mai világban, a hír-, és álhír dömpingben már az sem mindegy milyen nyelveken lesz hírfogyasztó az ember. Nem árt, ha van összehasonlítási alap. A magyar, szlovák és cseh hírportálok mellett leginkább a német nyelvű forrásokra támaszkodom, ezen belül is az osztrák közszolgálati televízió fő híradója a ZIB2-re, amelyet már negyven éve követek.

Hangoztatja immáron sokadszor, és erélyesen követeli a magyar miniszterelnök. Az ember nem győz csodálkozni! Minden épeszű felnőt pontosan tudja, hogy a tiszteletet ki kell érdemelni, nem lehet sem kikényszeríteni, kikönyörögni, sem megvásárolni, alanyi jogon nem jár az égadta világon senkinek sem. Még a szülőknek sem, nekik is tenniük kell azért, hogy gyermekeik tiszteljék őket. Akkor honnan ez a bősz és vehemens követelés, mi lehet az alapja?