A változás mindig belülről jön

Ha szebb, tisztább és egészségesebb világban szeretnénk élni, akkor azért aktívan tenni is kell valamit, és tanácsos mindig saját magunkkal kezdeni. A Živica polgári társulás aktivistái szerint csak a művelt és kritikusan gondolkodó emberek képesek hatékonyan kezelni a mai világ problémáit, melyek közül egyre inkább előtérbe kerül a környezetvédelem. A felületes megoldások nem elégségesek, igazi pozitív változás pedig csak akkor várható, ha változik az emberek hozzáállása és gondolkodásmódja. Éppen ezért a Živica nagy hangsúlyt fektet a művelődésre, a gyerekek nevelésére, az emberek aktív motiválására. A Zöld iskola nevű programjukról, mely egyre népszerűbb és sikeresebb, Zuzana Gallayovával, a program menedzserével, a szervezet environmentális és etikai nevelési központjának a munkatársával beszélgettünk.

Mi az a Zöld iskola? Miről szól a program, és mi a célja?

A Zöld iskola a világ legrégibb és legnagyobb programjának, az Eco-schools projektnek a részét képezi, mely az environmnetális nevelés és oktatás gyakorlati részére összpontosít az iskolákban. A program keretében a jelenlegi tanévben 250 alap-, közép- és speciális iskola, valamint óvoda dolgozik Szlovákiában. Egy hosszú távú projektről van szó – nálunk 2004-től létezik –, tehát nem egyhasználatos egyszeri kezdeményezés, mely keretében az iskolák létrehoznak pár információs standot és elmennek pár exkurzióra. A program azoknak az oktatási intézményeknek szól, melyeknek van bátorságuk nemcsak formális, hanem tényleges environmentális nevelést is nyújtani. A cél az, hogy azt csináljuk, amit tanítunk, és tanítsunk másképp! A dolog nemcsak a tanításról szól, hanem az iskolák mindennapi életében és működésében kell lényeges változásokat megvalósítani, és azokat a tanárok, a szülők, a portás, a takarítőnők és a gyerekek együtt, közösen végzik. A zöld iskolák ez által megmutatják a diákoknak, hogyan vállaljunk felelősséget a környezetünkért, melyben élünk, s hogyan lehet befolyásolni az iskolán belüli változásokat, illetve hogyan vehetünk részt bennük.

Egy iskola hogyan válhat zölddé? Hol kell jelentkezni, milyen feltételeket kell teljesíteni?

Első lépésként tanácsos figyelmesen áttanulmányozni a program szabályait, és alaposan meg kell vitatni az összes érintett személlyel – az iskola vezetésével, a tanárokkal, szülőkkel, gyerekekkel –, hogy tényleg be akarnak-e kapcsolódni. Ugyanis a Zöld iskola nem egyetlen lelkes tanító néniről szól, nélkülözhetetlen az egész iskolai közösség együttműködése. Ha ezt tisztázzák és mindenki támogatja a dolgot, akkor elég online regisztrálni az iskolát április 22. és június 30. között a www.zelenaskola.sk oldalon. Augusztusban interaktív tanfolyamot szoktunk szervezni az iskolai koordinátorok számára, ahol mindent elmagyarázunk, felkészítjük őket, hogy tudják, hogyan kell iskolai akciócsoportot létrehozni, illetve milyen módon kell az iskolai auditot végrehajtani. Ezt azt jelenti, hogy bizonyos kiválasztott témakörökben – például hulladék, víz, élelmiszerek, energia, természetvédelem stb. – értékelni kell az iskola működését, például hogy mennyi hulladékot termelnek, milyen az energaifogyasztásuk stb., illetve értékeljük azt is, hogyan tanítanak. Rendkívül fontos, hogy ebbe a folyamatba a gyerekek a lehető legnagyobb mértékben legyenek bevonva. Ezt követően ki kell tűzni egy célt, vagyis hogy mit szeretnének az iskolában megváltoztatni. Utána közösen kidolgoznak egy tervet, és fokozatosan megvalósítják a szükséges változásokat az iskola működésében: például kezdik minimalizálni a hulladékot, az iskolai étkezde számára regionális élelmiszereket vásárolnak stb. Továbbá, a tanórák keretében többet tanítanak az életkörnyezet problémáiról, a szülőket és az ismerősöket rendszeresen tájékoztatják, bekapcsolják a különböző tevékenységekbe. Szervezetünk az iskolákat végigkíséri és segíti: képezzük a tanító néniket, módszertani segédanyagot biztosítunk, konzultálunk, megválaszoljuk az individuális kérdéseket, segítünk megoldani az esetleges problémákat. Ezek a változások időigényesek, ezért a programba bekapcsolódott iskola rendszerint csak két év után hív magához értékelő látogatókat, akik elbírálják, az intézmény már teljesíti-e a nemzetközi bizonylat és zöld zászló megítélésének a feltételeit. Ha ez sikerül, annak a gyerekek nagyon szoktak örülni. Nagyon örülünk, hogy az iskolák csaknem 75%-a több mint 4 évig dolgozik a program keretében.

A gyakorlatban tehát miből látjuk, hogy egy iskola zöldnek számít?

Az ilyen iskolában az elméleti oktatás összhangban van azzal, ahogy az intézmény működik. Például egy átlagos iskolában a gyerekek tanulnak a hulladékról és a szénlábnyomokról, illetve arról, hogy ezzel mi a probléma, mik a következmények, de aztán elmennek ebédre, és dobozos üdítőt vagy januárban a Dél-afrikai Köztársaságból származó szőlőt kapnak. És ez óriási probléma! Mást tanítanak, és a gyakorlatban máshogyan viselkednek, tehát a gyerekek a gyakorlatban a tanítástól eltérő dolgokat látnak! A zöld iskolák igyekeznek azt csinálni, amit tanítanak, vagyis konkrét lépéseket tesznek, hogy csökkentsék a hulladék mennyiségét, az energiafogyasztást, nem pazarolják a vizet és az élelmiszert, igyekeznek regionális beszállítókat szerezni stb., és a gyerekek aktívan részt vesznek a problémák megnevezesében és orvoslásában.

Szlovákiában az environmentális nevelés több tantárgy – biológia, kémia, fizika, matematika, etika stb. – keretén belül valósul meg. Van, ahol külön tantárgyként kezelik az envirnomentális nevelést, de a gyakorlatban ennek nincs jelentősége. Mindegy, hogy az iskola melyik utat választja, a lényeg az, hogy a tanárok mennyire felkészültek és motiváltak, illetve az elmélet mennyire van összhangban a gyakorlattal. A cél az, hogy a szénlábnyomok csökkentése az iskola természetes része legyen.

Melyek a „legzöldebb” iskolák, és milyen eredményeket értek el?

Ez nem verseny. Minden intézménynek megvannak a maga feltételei és célkitűzései, s apró lépésekkel haladnak előre. A konkrét eredmények alatt olyasmit kell elképzelni, mint például ha sikerül csökkenteni 15%-kal az energiafogyasztást, 20%-kal kevesebb vizet használnak el, 25%-kal kevesebb szemetet termelnek, vagy ha sikerül bevezetni az environmentális, azaz környezetbarát tisztítást és takarítást, vagyis kisebb mértékben használnak agresszív tisztítószereket. De eredmény az is, ha az iskolaudvart környezetbarát módon sikerül lekaszálni. A Zöld iskola-hálózatban léteznek ún. inspiráló központok – ide a projektbe hosszabb ideje bekapcsolódott iskolák tartoznak, melyek kezdik tanítani a többi intézményt, jó példát mutatnak, s másokat ösztönöznek a változtatásokra. Ilyen például Komáromban a Pohraničná utcai alapiskola. Ezen a weboldalon egy videót is meg lehet nézni róluk: https://fb.watch/bpBiUoQme6/

Mik a tapasztalatai, a zöld iskolák a gyerekekből valóban olyan felnőtteket nevelnek, akik felelősségteljesebben viselkednek a környezetükkel és a természettel szemben?

Minden évben személyesen felkeressük a zöld iskolálat, sokat beszélgetünk a gyerekekkel, mennyire tetszik nekik a program, mennyire sikeresek. Az óvodások például meg tudják magyarázni, miért nem kaszálják le a füvet egyszerre az egész iskolaudvaron, hanem fokozatosan: azért, hogy a méhecskéknek legyen mit enniük. Ugyancsak az óvodásoknak arra is van ötletük, hogyan lehet minimalizálni a hulladéktermelést. Az alapiskolások kapcsolatba tudnak lépni a lakóhelyük polgármesterével, és meg tudják kérni, hogy oldják meg az iskolájukban a szelektív hulladékgyűjtést. A középiskolások már arról tudnak tárgyalni a polgármesterrel, hogy a város alakítson ki kerékpárutakat, illetve képesek kiszámolni az energetikai hatékonyságot és az intézkedések megtérülését.

Sok nem zöld iskolában is bevezették a szelektív hulladékgyűjtést, néhol az órarendbe iktattak egy-egy environmentális órát is, az iskolák környéke azonban nem tűnik tisztábbnak… Aki nincs a Zöld iskola programban, azok nem is nagyon veszik komolyan a kürnyezetvédelmet?

Rendelkezünk néhány felméréssel, melyek azt vizsgálták, hogy egy átlagos iskola tanulói például meg tudják-e magyarázni, mi az az üvegházeffektus. Sajnos, más országokhoz képest a helyzet nem valami rózsás. Nem akarok konkrétumokat mondani, mert nincsenek pontos adatok arról, hogy a diákok hogyan viselkednek a mindennapi életben, miközben ez a fontos, nem pedig az, hogy rendelkeznek-e elméleti tudással, hanem milyenek a nézeteik és a konkrét cselekedeteik. A különböző iskolák összehasonlítása, a tanárokkal folytatott munka és az eddigi tapasztalataim alapján szerintem a probléma az, hogy sokan megelégednek a tankönyvekkel és a munkafüzetekkel, s azt, amit tanítanak, nem kötik össze azzal, amit ténylegesen cselekszenek. Ebben rejlik a tanárok legfontosabb feladata: értékes példát kell mutatniuk. Nagyrabecsülöm azokat a pedagógusokat, akik igazi példaképek, és a jelenlegi nehéz időkben is lelkiismeretesen teszik a dolgukat. (sza)