Aggodalom

Lehet, hogy mi, a Hidegháború utáni generáció, már túl nagy jólétben és biztonságban nőttünk fel, és naivan lenyeltük azt a narratívát iskolai tanulmányaink és gyerekkorunk során, miszerint a háború Európában már csak tankönyvek tárgya, a világ évről évre biztonságosabb és már csak előre lehet fejlődni, és az autokrata rezsimek is lépésről lépésre mind demokratikusabbakká fognak válni Ezért lepett meg a teljes invázió, annak ellenére, hogy ez a múlt hónapokban-hetekben történtek után várható volt. Lehet, hogy csak reméltem és próbáltam magammal elhitetni, hogy Putyin nem mer kikezdeni a NATO-val. De úgy látszik Putyint is megviselte a két éve tartó világjárvány. Teljesen izolálta magát, a vele közvetlen kapcsolatban levő személyek már amúgy is szűk körtét tovább zsugorította, és az oligarchákat lecserélte öreg generálisokra. Cárista orosz hatalomról álmodik, és egy annak megfelelő birodalmat akar kialakítani. Cselekedetei arra utalnak, hogy fejében eljutott valami beteg módon arra a következtetésre, nincs más választása, támadni kell. Az utóbbi napok beszédeiben egy olyan Putyin jelent meg előttünk, kinek szemében látni lehetett, hogy nem szándékozik diplomatikus úton megoldani a helyzetet. És abban sem lehet bízni, hogy Ukrajnánál megáll.

Aggódom. Aggódom, mert a hajnali támadás meglepetésként érte a nyugatot. Aggódom, mert a NATO tagállamok szankciókról beszélnek, miközben az oroszok már bombáznak. És nagyon aggódom azért, amit az utóbbi napokban és még ma is ismerőseim, rokonaim és további social media kontókon látok.

Hogy mit konkrétan? Kezdjük a sok ruszofil Putyin-csicskával, akik még mindig a „Nyugat invázióhoz kényszerítette Oroszországot” narratívát nyomják. Akik megtagadják Ukrajna létjogát. Akik azt várják, hogy minket is felszabadítsanak az „amerikai elnyomástól”. Akik hazaárulással vádolják azon politikusokat, akik aláírták a védelmi szerződést az USA-val. Remélem nagy része ezeknek az embereknek (és itt meg szeretném jegyezni, hogy magyarok is akadnak elegen, nem csak szlávok) felocsúdott ma és realizálta, hogy az oroszok nem szórakoznak. Aki pedig nem, annak álmainak beteljesülését kívánom, menjen harcolni az oroszokért a frontra, hősködjön. Majd, amikor cimboráival együtt arccal fognak feküdni a sárban, és életükért fognak rettegni, akkor majd gondolkozzanak el magukon. És az opportunista populista politikusok, mint Blaha, Fico? Nekik is ott lenne a helyük. Vagy legalábbis egy hideg börtöncellában a társadalom szétbontása és hazugságok terjesztése miatt.

De vannak más aggasztó megnyilvánulások is. A magyar social media kanálisokon már voltak felszólalások, hogy nem a Donbasz az egyetlen terület, ami elméletileg nem Ukrajna. Hisz ott van Kárpátalja is! Szóval a magyarok között akadnak jópáran, akik megmutatják, milyen fából vannak faragva. Mégpedig korhadt, rothadó fából. Már arról beszélnek, hogy hát akkor jó lenne visszacsatolni Kárpátalját is. Nos, remélem, hogy ezek csak szélsőséges vélemények, és hogy Orbánék ebben az esetben nem hazudtak, amikor nyilvánosan kiálltak Ukrajna mellett. De a történelmünket megnézve, a magyar kormányok mindig is hajlamosak voltak a rossz oldalra állni, mivel óriási erekciót kapnak, amikor meghallják az ajánlatot, hogy „ha kollaboráltok, akkor visszakapjátok elcsatolt területeiteket”. Igen, leírtam, és leírom még egyszer: nem bízok meg Orbánban, Szíjjártóban és a többi gazemberben a magyar kormányban, és attól tartok, hogy ha tényleg kemény háború alakulna ki, elárulják az EU-t és a NATO-t. Nagyon remélem, hogy tévedek. De sajnos van egy ilyen rossz érzésem.

És azért is aggódok, mert Putyin kijelentette, ha ők nem nyerhetnek, akkor senki sem fog nyerni. A nukleáris opció igenis valós. És Putyin teljesen kiszámíthatatlan.

De még reménykedek. Remélem, hogy a NATO és az EU tud elég segítséget nyújtani Ukrajnának, hogy meg tudja védeni magát. És hogy ha kell, meg tudjuk védeni magunkat is. Remélem, hogy a szakadások, amiket a tagállamokon belül és között észlelek, nem olyan mélyek, mint ahogy az nekem tűnik. És remélem, hogy az olvadó ukrán talaj ellehetetleníti az orosz tankok továbbhaladását, 

Van persze még potenciál meglepetésekre. Kína vajon mit fog csinálni? Kihasználja a helyzetet és bevonul Taiwanba? Hogyan fog a pandémia fejlődni?

Éppen a legnagyobb geopolitikai zűr játszódik le a szemünk előtt hosszú idő óta.

Aggódom.