A Szüret

A szüretet leegyszerűsítve pár szóban is le lehet írni, mint abban viccben, ahol az összes ige helyett a kopulációra utaló szó szerepel, hogy leszeded a szőlőt, ledarálod a darálóban, majd a présben kicsavarod a levét, amit beleöntesz a hordóba, aztán hetekig vársz, fejted, a végén még kész a bor. Ezen felül aztán vannak azok a nüánszok, amitől a bor igazándiból jó lesz, és ez már a sikeres szüretnél kezdődik.

A szürethez szép napsütéses nap kell, borászok mint a druidák sokáig izgatottan figyelik nem csak a szőlőt, cukortartalmát, színét, de az időjárás előrejelzést, levegő nedvességtartalmát, szél irányát, csillagok állását, majd ha minden elem összhangba kerül, körbehívogatják a családot, ami komplett logisztikát igényel, mivel manapság igen nehéz összehozni a klánt, főleg egy munkához. A Marisék ugye nem beszélnek a Laciékkal, és ha a Zsuzsiék jönnek, akkor Zoliék minek mennének, de a végén mindig úgyis összejön egy jó kis vidám csapat ehhez a bulihoz.

A szüret akkor kezdődik, amikor a borász szétönti a szívmelengető 1952-ből megmaradt borból készült párlatát, miközben csámcsognak a finom házi füstölttel teli szájak, a gyerekek futkosnak a sorok közt (ne futkossá, eleső), a csapat fele párokban csacsogva metszőollóval nekiindul a szőlőnek, míg a másik fele készíti el a skopkákat, darálókat, prést (hova tettítek, holvana, tegyítek ide). A levegő nehéz, édes illata, és persze a párlat még a patakokban folyó tavalyi bor már elmámorította a legtöbb szüretelőt, ezért a szavakat is bátrabban válogatják, hangosabban nevetnek, és már a szüreti himnuszok (Muzslán ez a Kék nefelejcs című népdal) első taktusait is hallani helyenként.

Miután a szőlőt gyorsan lekapkodták, a szüretelők egyik csapata már pihenhet is. Jobbik esetben csak türelmetlenül belebámulnak a szakács bográcsába (kész van már?), rosszabban bele is szólnak, amitől a gulyásfőző mester lesz az első ideges résztvevő. 

Közben a szőlőfeldolgozó brigád már darálja és préseli a szőlőt, darazsakkal harcolva, fejükkel egy muslincafelhőben, a daráló nyikorgását mára már a gép búgása cserélte le, de így legalább a munka gyorsan lezajlik, és kezdődhet a fesztivál. Az asztalokon mindig több lesz a pohár, tányér, étel, ital, a szüreti himnuszt már kánonban és akkordokban éneklik, vidám a hangulat. 

Naplementével elindulnak hazafele a kissebb bíróképességűek (Jóuska, ne igyá annyit!), és marad a kemény mag. Aki elolvasta az előző mondatot, és volt már szüreten, most elmosolyogta magát, sok "kemény" emlék hatására. Aki még eddig sosem volt szüreten, annak nem mondjuk el, ezután mi történik (Ami a szüreten történik, az a szüreten is marad!), legyen ez egy teaser ahhoz, hogy jövőre ők is eljöjjenek szüretelni :)  

Büszkén jelzem, hogy idén Muzslán, a szüret alatt, senki sem verekedett össze. Kakaskodás persze volt, még régi sebek szaggatása, ki kinek mit mondott 1995 április 5-én, de a veresből csak a bor folyt, vér nem :)