Utam Göncz Árpádig: koránérő, határozott jellem voltam. Világnézetem alapjai idejekorán kialakultak, melyek azonban, mint kavics a folyó sodrásában, az idő múlásával nemesedtek. Visszatekintve az időben ama már absurdum, hogy tizenéves évei közepén járó fiatal a gimnáziumból hazaérve a parlamenti közvetítés elé telepedjen, s ezekről feljegyzéseket készítsen, mindezt “drákói szigorral” fűszerezve, az akkori Népszabadság hasábjaira széljegyzetelt időpontokkal és gondolatokkal. A politika iránti vonzalmam vezetett odáig, hogy gimnazistaként egy viszonylag egyszerű, de mégis markáns válaszút elé kerültem: el kellett döntenem, hogy politikus, vagy újságíró legyek. A kérdést hamar rövidre zártam és elhatároztam, hogy újságot fogok írni, szerkeszteni.