A csillagász

Mezzei Sándor
2021. november 15.
karcolatok

Mikor az éj sötét kárpitja a városra borult, ő már az erkélyen lesben állt a távcsövével és várta a csillagok üzenetét. Távoli világok fényét kutatta, maga sem tudta miért, valami ismeretlen erő vonzotta lelkét a magasba. Ilyenkor megszűnt körülötte a gravitáció, mely nappal megkötözte földhöz ragadt tekintetét. Az univerzum szabadságot adott neki, ott igazán súlytalannak érezte magát. Tanulmányozta a naprendszer működését és lenyügözte az égi törvények harmóniája, ahogy a bolygók keringtek, forogtak a központi csillagjuk körül, mint egy megálmodott keringő, olyan az égi tánc odafent és minden úgy működik, mint egy svájci óra tökéletességre hangolva, nem késik egyetlen bolygó sem, mozgásukban a földi napok állandóan ismétlődnek, ahogy az Írás is mondja : lőn este és reggel első nap. A véletlenek teóriája csak a földhöz ragadt embereknek szólt, de nem neki, őt már nem e világ rángatta. Pontosan nem is emlékszik rá, hogy mikor lépett túl az anyagias gondolkodás határán, talán a szárnyai mindig is meg voltak hozzá, hogy repüljön csak fogva tartotta őt is az egója, mint a hernyót a saját bábja, de most lélekpillangóként hálás volt az Istennek, hogy gondolatai rakétaként hasítottak a végtelen felé. Tudta, hogy minden nézőpont kérdése. A távcső sok mindenre megtanította, mert minden attól függ, hogy mire fókuszál az ember. A távcső mozdulatának összhangban kell lennie a föld forgásával, mert különben elmosódik a megfigyelt objektum képe és elveszik a látószögből, ugyanúgy az ember gondolatának is öszhangban kell lennie a Szeretet törvényével, hogy tisztán lássa a dolgait. Amikor csak tehette felfedező útra indult éjjelente a panelház felső emeletéről. Az utcalámpák fényei szennyezték ugyan az éjszakai égbolt tisztaságát, korlátozva a csillagközi utazás élményét, ez eleinte még nagyon zavarta, hogy a mesterséges fény megvakítja egy kicsit, de idővel túlnőtt a problémán és kitöltötte a hiányosságokat a saját képzeletével. Úgy állt az erkélyen, mint egy dohányos és szenvedélyel szívta magába a csillagos égbolt varázsát. Dávid zsoltára csendült fel a lelkében : 

"Bámulom az eget, kezed művét, a holdat és a csillagokat, amelyeket te alkottál. 

Mi az ember, hogy megemlékezel róla, az ember fia, hogy gondot viselsz reá? 

Majdnem isteni lénnyé tetted, dicsőséggel és fönséggel koronáztad meg őt. "

Az univerzum olyan lett a szeme előtt, mint egy nyitott könyv, melynek lapjain a Teremtő csodálatos üzenete fogható. 

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Profile picture for user Mezzei Sándor
54 blogbejegyzés
Mezzei Sándor
6 karma
Emlékszem, hogy a legényéveim alatt 2004 októberében jelent meg az egyik versem az Ifi Genius újság irodalmi rovatában, de különösen nem foglalkoztatott, hogy a széles nyilvánosság elé tárjam gondolataimat, érzéseimet. Aztán jött az internet, a közösségi háló, ahol a szűk rokoni, baráti, ismerős társaságom között időnként megosztottam egy – egy versemet és a pozitív visszajelzések inspirálóan hatottak rám, s a facebook oldalam idővel megtelt az írásaimmal.

Az írás számomra önreflexió, lelki megnyugvás, tisztulás. Mint munkás ember és családfő naponta élek meg szituációkat, melyek elgondolkodtatnak és írásra késztetnek.

2020 októberében jelent meg egy oldalas írásom a vírusról az Észak Amerikai Magyar Baptista Szövetség lapjain az Evangéliumi Hírnökben, mely a szerkesztőktől és az olvasóktól is pozitív visszajelzést kapott.


ifj. Mezzei Sándor a becsületes nevem és negyven egy karácsonyt éltem már meg, az utolsó hét karácsonyt már családapaként ünnepelem, a legszebb ajándék amit az élettől kaptam a családom. Az élettörténetem röviden a következő :

Dunaszerdahelyen születtem és egy szlovák oviba irattak a szüleim, de egy szép napon ellógtam az oviból és édesanyám munkahelyére rohantam, mely a közelben volt. Magyarként idegennek és magányosnak éreztem magam a szlovák oviban, ezért mindig is a szökésen járt az eszem. A szüleim belátták, hogy ha nem tesznek valamit, akkor hamarosan megismétlődhet az én magán akcióm, végül áthelyeztek a fucsík utcai magyar oviba, ahol már nem volt velem semmi gond. Az alapiskola után az asztalos szakmát tanultam ki. Az Ister üzemében töltött inaséveim alatt láttam megcsonkított ujjú asztalosokat és ez más útra terelte az én jövőmet. Kitanult asztalosként a zdroj és később a jednota üzleteiben dolgoztam, mint eladó, raktáros, mindenes. A legényéveim alatt megjártam Olaszországot mint vendégmunkás. Tíz évig rendszeresen gyúrtam városunk egyik konditermében, mely által sikerült megerősítenem pubertás testemet. Voltam biztonsági kísérő koncerteken, biztonsági őr egy utánfutókat gyártó cégnél, kirakodó munkás a Coca Colánál és a Zl. Bazantnál, ellátogattam magyarországra is egy ott működő védikus központa tanulni, mikor a meditáció világa kezdett vonzani, később mikor már világossá vált bennem, hogy mit is akarok kezdeni az életemmel, a komáromszentpéteri magyar baptista imaházban Isten és emberek előtt örök hűséget ígértem páromnak és családot alapítottam. A családi fészket hitelből építetve a fővárosba mentem dolgozni, mint gyártósori munkás.

Mindig is szerettem a magyar irodalmat, a verseket és e vonzódásomat hála az Úrnak még ez a felpörgetett élet sem ölte ki belőlem. Szeretem a természetet, a játszóterek hangulatát, az Istent aki sokszor kihúzott már az élet mélységeiből és célt adott életemnek. Szeretek írogatni, megfogalmazni gondolataimat és megpróbálom eldadogni érzéseimet az anyanyelvemen. Már tíz éve, hogy rendszeresen megosztom gondolataimat ismerőseim között a facebookon és időnként saját költségből megajándékozom rokonságomat, barátaimat egy egy könyvel.

Örülök, ha egy olvasónak is élményt adhatok és természetesen elfogadok építő kritikákat is, mert ezáltal épülhetek én is, köszönettel : Mezzei Sándor.
További írások a szerzőtől