Amikor a siker nem lehet hangos

Egy kifejezetten izgalmas közel-keleti sikersztorit találtam meg a Washington Post apró betűs részében. Szóvivők és tábornokok nem kérkedtek vele, viszont érdemes tudni róla: működik a hagyományos elrettentés. 

Mi is történt? Január végén egy jordániai amerikai bázist súlyos dróntámadás ért, amelyben három amerikai katona életét vesztette, és tucatnyian megsérültek. Az októberi Hamász-terrortámadás óta összesen 170 támadás érte az amerikai regionális érdekeltségeket a különböző helyi milíciák részéről. Ezek túlnyomó többségét Teherán finanszírozza és látja el eszközökkel, sőt azt is joggal feltételezhetjük, hogy a Forradalmi Gárda vezetői tudnak a célpontválasztásokról, vagy azokat hallgatólagosan jóváhagyják. 

A januári halálos kimenetelű dróntámadás után Bidenen a republikánus kemény mag már egy Irán elleni háborút kért számon, vagy legalábbis olyan válaszcsapásokat, amelyek biztosan egy regionális éles konfliktust robbantottak volna ki az USA részvételével. Ezt Biden tapasztalt külpolitikusként ügyesen elkerülte, és nem engedett a 24 órás hírcikluson szörfölő kongresszusi képviselők alkalmi nyomásgyakorlásának. 

Ehelyett egy olyan akciót terveltek ki az Irán által támogatott milíciák ellen, amely kellő erővel demonstrálja, hogy további támadások esetén mire számíthatnak. Ez az elrettentés: a megfelelő határozottsággal eltalálva működik, amikor elég súlyos ahhoz, hogy fájjon, de nem látványos vagy politikailag kínos, mert akkor a másik fél kénytelen rá válaszolni. Az elrettentés lényege pedig épp az, hogy kikényszerítse a deeszkalációt, a konfliktus lejjebb tekerését. 

Ezért február 4-én 85 célpontra 125 precíziós bombát dobott az amerikai légierő, többek közt még az USA-ból közvetlenül berepülő gépek is részt vettek az óriási akcióban, amelyek mind kizárólag a félkatonai szervezetek Iránon kívüli parancsnokságait, raktárait, adott esetben az egyik szervezet vezetőjét (Kataib Hezbollah, Irak) célozták, de nem közvetlen iráni egységeket és nem az iráni határon belül. 

Itt jön a csoda: február 7-e óta megszűnt az amerikai célpontok elleni támadás az iráni proxik részéről. Teheránban vették az üzenetet. Az iráni rezsim is sok helyen, többféle módon tud borsot törni a nyugati szövetségesek orra alá, viszont megértette, hogy többet veszíthet azzal, ha folytatja az alacsony szintű, de folyamatos provokációt, mert az USA még mindig nemcsak tudja, hogy hova kell csapni, hanem ennek precíziós kivitelezésére is képes. 

Ez az elrettentés tehát sikeres volt, mégse beszélnek róla Bidenék. Azért, mert tudják, hogy előbb-utóbb megszakad majd a fegyverek nyugvása, és ha ez épp a választás előtt történne, akkor az komoly politikai kritikába fordulna a másik oldal részéről. Így csak csendben örülnek.