Bangkok: ezt nem úsztuk meg szárazon

A Songkran fesztivált idén április második hétvégéjén ünnepelték, ez a háromnapos esemény a thai új év kezdetét jelenti. Aki ilyenkor csöppen a thai fővárosba (és más vidéki, akár tengerparti helyekre), és nem tud az ünnepségről, annak is nyilvánvaló lesz pár nappal a fesztivál előtt, hogy itt bizony valami készülődik…

Az utcai szuvenírárusoknál hirtelen megváltozik a kínálat, mindenhol vízipi­sztolyokat árulnak, kisebb-nagyobb méretben, általában 10-12 eurónyi helyi bathért. De nemcsak ott kapni ilyen fesztiváli kelléket, hanem még a 7 Eleven bolthálózatban is (ez a helyi, éjjel-nappal nyitva tartó élelmiszerbolt), sőt, olyat is láttam, hogy a vetőmagárus is vízipisztolyokkal próbálta meg fellendíteni a boltot. A másik változás, hogy hirtelen megjelennek az utcai árusoknál a műanyag telefontokok, az esernyők, esőköpenyek és a nagy átlátszó fóliák, amellyel a portékát takarják majd le, hogy ne ázzon el.

Elérkezett a szombat, amikor már tudtam, hogy vigyázni kell, ha nem akarok csuromvíz lenni. Felkészült turistaként a hátizsákomban lévő laptopot extra fóliába csomagoltam, biztos, ami biztos, és igyekeztem elkerülni a vizes áldást. Nem sikerült… A fesztivál első napján, hogy mindenki elégedett legyen, a két fő, turisták körében is népszerű helyen, a Sukhumvit utcán és a Silom negyedben már megjelentek a hordók, tele vízzel, hogy aki kispriccelte a nagy vízipisztolyból a vizet, az se keseregjen, azonnal újra fel tudja tölteni azt. Az utcán sétálva olyan érzése támad az embernek, mintha egy akciófilmben vagy akciójátékban lenne, mindenkinél feltöltött vízipisztoly, és nézi, kit lehet lespriccelni, ki az, aki még száraz ruhában sétál az utcán. Szól a zene, mindenki mosolyog, az utcán áll a víz, mintha egy monszun után lennénk, a legtöbb emberre és emberről dől a víz.

Mennék a kedvenc kávézómba, gondoltam, megpróbálom kicselezni őket, és a magasvasút alatti sétálójárdán próbálom megközelíteni a helyet, ám az ötlet nem vált be – az utcán megjelentek a tűzoltókocsiszerű autók, és erős sugárban a fenti menedéket keresők is megkapták a vizes áldást. Ugyanez a helyzet a tuk-tukokkal (helyi háromkerekű taxi), amint elindulna a turista valamerre, szinte biztos, hogy megkapja a vízadagját, hiszen itt senki sem maradhat szárazon.
Fussak, vagy csak sétáljak? – tettem fel magamnak a kérdést, amikor az utcai hordókból már vödörrel locsolták az arra járókat. Ha futok, tudja, hogy nem akarok vizes lenni, ezért a huncut mosolyú lány minden bizonnyal rám is küld egy kisebb vödörnyi vizet. Ha sétálok, nagyobb az esély  arra, hogy inkább előbb, mint utóbb néhány vízipisztolyból kapok némi frissítést. Négy lövéssel megúsztam a rövid utcai sétát…

A „támadók” és az „áldozatok” egymásra mosolyognak, hiszen tudják, ez csak egy fesztivál, amiből nem lehet és nem is érdemes kimaradni. Egy élmény, amelyet egyszer nemcsak látni, de érezni is kell. Legközelebb már én sem maradok vízipisztoly nélkül, hadd szóljon!