A kamerát nem tudja becsapni senki

Kezében a díjjal azonnal meg is hajolt kolléganői tehetsége előtt: „Remek színésznők vagytok!” – mondta lelkesen. Jászai Mari-díját épp húsz évvel ezelőtt kapta, a Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválján már hatszor kitüntették, 2014-ben Pozsonyban Igric-díjjal jutalmazták két filmes munkájáért, egy évvel később a Pekingi Nemzetközi Filmfesztiválon a Jaro Vojtek rendezésében készült Gyerekekben nyújtott teljesítményével nyert.

Most a Prikler Mátyással forgatott Hatalommal emelkedett ki a jelöltek sorából. Megrendítő percek kötődnek filmbeli alakításához. Vadászaton, egy eltévedt golyó által meghalt fiát elsirató asszony a történetben, aki már sosem fog szabadulni mélységes fájdalmától.

„Rosszabbat elképzelni sem tudok annál, mint amikor egy szülő elveszíti a gyermekét – folytatta tömören megfogalmazott színpadi szövegét. – A forgatókönyv elolvasása után napokig két édesanyára, Jana Kuciakovára és Zlatica Kušnírovára gondoltam. Ján és Martina, a meggyilkolt fiatal újságírópár családjára. Ezért ezt a díjat jelképesen nekik ajánlom.”

A hirtelen beállt néma csendet hangos taps váltotta fel.

Évekkel ezelőtt már szerepelt a díjra jelöltek között Bandor Éva.

„Akkor még nem volt legjobb női mellékszereplő, csak legjobb női szereplő kategória. Így kerültünk egymás mellé Emília Vášáryovával, aki az Eva Nová címszerepét játszotta lenyűgözően. Engem a Gyerekek című filmben láthatott akkor a közönség. Négy részből állt a film, én az egyik részben, tehát mellékszerepben egy halálosan beteg, idős ember lányaként vagyok jelen a történetben. Megérdemelten kapta panyi Milka a díjat. Megtisztelő volt számomra, hogy egy lapon említettek vele.”

A Prikler Mátyás rendezésében készült Hatalommal kapcsolatban is maradandó élményei vannak.

„Mátyás már a forgatás elején hangsúlyozta, hogy nem akar konkrét politikai vizekre evezni, de aki figyelemmel kísérte, mi volt politikai platformon Ivan Gašparovič elnöksége idején, akkor ezt a történetet beleláthatta. A hidegvérrel elkövetett gyilkosság 2018-ban volt, de a felvételek során annyi mindenre kellett koncentrálnom, hogy el is úszott az érzés, amit az a tragédia annak idején előhívott bennem. A díjátadó napján viszont eszembe jutott, ezért hoztam szóba.”

Nem is volt nyugodt azon a napon, meséli. Állandóan az járt a fejében, hogy mit fog majd mondani, ha netán őt szólítják színpadra.

„Néztem az Oscar- és az Európai Filmakadémia gáláját, ki hogyan köszöni meg a díjazását. Megírtam a szöveget, és a zakóm zsebébe tettem, hogy majd puskázhassak. Bevallom, egy picit azért reménykedtem, hogy majd az én nevem hangzik el. De amikor kiderült, hogy a párommal együtt a 8. sorba kaptunk jegyet, hirtelen minden remény szertefoszlott bennem. Pekingben ugyanis az első sorba ültették a díjazottakat. Igaz, ott eszembe sem jutott, hogy ez jelent valamit. Pozsonyban azonban, távol a színpadtól, biztosra vettem, hogy másvalakit fognak díjazni. Meg is nyugtattam magam gyorsan, hogy így legalább nincs miért izgulni, szépen, tét nélkül nézhetem végig a műsort. Drámai pillanat volt, amikor meghallottam a nevemet. Komolyan mondom, hatalmasat dobbant a szívem. Jézusom, akkor mégis…? Annyi időm volt, hogy összeszedjem magam, amíg felértem a színpadra.”

A Szlovák Filmakadémia egyik tagja később elárulta neki, hogy ő is rá szavazott, hiszen rengeteg filmben látta már kiválóan játszani.

„Érzelmileg elég megerőltető helyzet elé állított a Hatalomban. Nagyon mélyre kellett lemerülnöm magamban. Viccesen meg is jegyeztem párszor, hogy végigsírom a filmet. A sírás különböző formáit és fázisait kellett megmutatnom, és markírozásról szó sem lehetett. A kamerát nem tudja becsapni senki.”

Pozsonyból hazafelé az éjszakában, ölében a díjjal már nem érzett mást, csak örömöt. Egy lélegzetvételnyi szünet után azonban hozzáteszi: fáradtságot és irgalmatlan éhséget is.

„Hosszú volt a gála, rettenetesen elfáradtam, és alig vártam, hogy hazaérjünk Komáromba. Hajnali fél három volt, amikor Gáborral megálltunk a ház előtt. Harminchárom éves voltam, amikor megkaptam a Jászai Mari-díjat. Akkor még arra vártam, hogy hívjanak a filmrendezők, és sokat forgathassak. Most, negyven filmmel a hátam mögött nem egy esetben már válogatásra sem kell mennem. Casting nélkül kérnek fel a szerepre. Ez történt nemrég a Peter Bebjakkal forgatott Forgószél esetében is.”

Ajánlatokban pedig továbbra sincs hiány. Két filmje vár bemutatóra. A Rastislav Borošsal forgatott Ťapákék és az Iveta Grófová rendezésében készült Emma és a halálfejes lepke. Az Ivan Ostrochovský irányítása alatt forgó A forrás munkálatai még nem értek véget. Nyáron viszont már egy másik filmben, A kis balerinában is játszik, mint újságírónő. A történet főhőse az a magyar iskolába járó, roma bakfis, aki 2018-ban Szlovákia ifjúsági bajnoka volt 1500 méteres síkfutásban.

„Hogy mivel töltöttem a hétvégémet? Szombat este az Ernelláék Farkaséknál című előadásban játszottam három komáromi kollégámmal, Holocsy Krisztinával, Szabó Viktorral és Olasz Istvánnal. Vasárnap pedig, még mindig nagy örömömben, elmentem bodzát szedni, hogy majd szörpöt főzhessek belőle.”

A szerző a Vasárnap munkatársa