Visszapillantás és egy korszak kórképe

Mezzei Sándor
2021. augusztus 19.
emlékirat

Régen, mikor még nem ingáztam Pozsony és Dunaszerdahely között, esténként hosszú sétákra indultam magammal. Nem volt célja lépteimnek, egyszerűen csak mentem, mert hívott a csillagos égbolt varázsa, a Hold fénye, a tücskök zenéje és a város éjszakai hangulata. Ilyenkor magamba szívtam a kellemes nyáresti sétákat, megszellőztettem gondolataimat, kidobáltam magamból a nap folyamán összegyűlt kacatokat, melyek az embert rángatták erre - arra. Minőségi idő jutott mindenre, a barátság legszebb értékeit is ezekből az időkből őrzöm. Lassan tíz éve már, hogy a mindennapi utazás egy ülésbe préselte a szabadság útján sétálló lábamat. A lépteimnek legtöbbször már célja van. Az ember mindig siet valahová, mintha versenyt futna az idővel. A járdák futószalagján állandó feladatokra összpontosít az elme és a séta céltalan szabadsága kárba vész. Néha úgy belemerülünk ebbe az anyagi világba, hogy elfelejtünk kikapcsolódni, végül belesüppedünk a fotelba és a tévéműsorok világában merül el fáradt tekintetünk. Ha az ember hozzászokik ehhez az életmódhoz és munka után nem marad más számára mint, hogy kielégítse testi szükségleteit, eszik, tévét néz, alszik és holnap megismétli a tegnapot, végül egy sablonos élettel fejezi be földi pályafutását, a lelkéről valahogy megfeledkezik, vagy már csak úgy tekint rá, mint valami távoli ismerősre, kivel egykor jó baráti viszonyt ápolt.

Ez a rendszer melyben élünk rendszerellenes, mert a bennünk lévő rendet rombolja. A demokráciának nevezett látszatvilágban minden a pénzről szól. Költekezünk, hogy a reklámokkal megfertőzött érzékeinket kielégítsük. Tálcán kínált kölcsönökkel jönnek felénk a bankok, pénzügyi tanácsadók és üres zsebünket teletömik varázs pénzükkel, aztán meg évekig törlesztjük az elköltött varázspénz irreális kamatjait, így hizlalva a rajtunk nyerészkedőket. Ebben a rendszerben a hitelezők láthatatlan láncokkal kötözik meg a polgárokat, olyan az egész, mint egy modern rabszolgaság. Az erőltetett menet szépen lassan felzabálja az egészségünket, hiszen feláldozzuk azt a pénzért, majd futunk a pénzünkkel az orvoshoz, hogy visszaszerezzük elvesztett egészségünket.

De jó lenne megint egy hosszú sétára indulni és közben kidobálni azt a sok – sok felesleges kacatot ami naponta mérgezi az ember lelkét, megszabadulni végre a tehertől és újra a békesség útján járni, minőségi időt szentelni az őszinte emberi értékekre is.

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Profile picture for user Mezzei Sándor
54 blogbejegyzés
Mezzei Sándor
6 karma
Emlékszem, hogy a legényéveim alatt 2004 októberében jelent meg az egyik versem az Ifi Genius újság irodalmi rovatában, de különösen nem foglalkoztatott, hogy a széles nyilvánosság elé tárjam gondolataimat, érzéseimet. Aztán jött az internet, a közösségi háló, ahol a szűk rokoni, baráti, ismerős társaságom között időnként megosztottam egy – egy versemet és a pozitív visszajelzések inspirálóan hatottak rám, s a facebook oldalam idővel megtelt az írásaimmal.

Az írás számomra önreflexió, lelki megnyugvás, tisztulás. Mint munkás ember és családfő naponta élek meg szituációkat, melyek elgondolkodtatnak és írásra késztetnek.

2020 októberében jelent meg egy oldalas írásom a vírusról az Észak Amerikai Magyar Baptista Szövetség lapjain az Evangéliumi Hírnökben, mely a szerkesztőktől és az olvasóktól is pozitív visszajelzést kapott.


ifj. Mezzei Sándor a becsületes nevem és negyven egy karácsonyt éltem már meg, az utolsó hét karácsonyt már családapaként ünnepelem, a legszebb ajándék amit az élettől kaptam a családom. Az élettörténetem röviden a következő :

Dunaszerdahelyen születtem és egy szlovák oviba irattak a szüleim, de egy szép napon ellógtam az oviból és édesanyám munkahelyére rohantam, mely a közelben volt. Magyarként idegennek és magányosnak éreztem magam a szlovák oviban, ezért mindig is a szökésen járt az eszem. A szüleim belátták, hogy ha nem tesznek valamit, akkor hamarosan megismétlődhet az én magán akcióm, végül áthelyeztek a fucsík utcai magyar oviba, ahol már nem volt velem semmi gond. Az alapiskola után az asztalos szakmát tanultam ki. Az Ister üzemében töltött inaséveim alatt láttam megcsonkított ujjú asztalosokat és ez más útra terelte az én jövőmet. Kitanult asztalosként a zdroj és később a jednota üzleteiben dolgoztam, mint eladó, raktáros, mindenes. A legényéveim alatt megjártam Olaszországot mint vendégmunkás. Tíz évig rendszeresen gyúrtam városunk egyik konditermében, mely által sikerült megerősítenem pubertás testemet. Voltam biztonsági kísérő koncerteken, biztonsági őr egy utánfutókat gyártó cégnél, kirakodó munkás a Coca Colánál és a Zl. Bazantnál, ellátogattam magyarországra is egy ott működő védikus központa tanulni, mikor a meditáció világa kezdett vonzani, később mikor már világossá vált bennem, hogy mit is akarok kezdeni az életemmel, a komáromszentpéteri magyar baptista imaházban Isten és emberek előtt örök hűséget ígértem páromnak és családot alapítottam. A családi fészket hitelből építetve a fővárosba mentem dolgozni, mint gyártósori munkás.

Mindig is szerettem a magyar irodalmat, a verseket és e vonzódásomat hála az Úrnak még ez a felpörgetett élet sem ölte ki belőlem. Szeretem a természetet, a játszóterek hangulatát, az Istent aki sokszor kihúzott már az élet mélységeiből és célt adott életemnek. Szeretek írogatni, megfogalmazni gondolataimat és megpróbálom eldadogni érzéseimet az anyanyelvemen. Már tíz éve, hogy rendszeresen megosztom gondolataimat ismerőseim között a facebookon és időnként saját költségből megajándékozom rokonságomat, barátaimat egy egy könyvel.

Örülök, ha egy olvasónak is élményt adhatok és természetesen elfogadok építő kritikákat is, mert ezáltal épülhetek én is, köszönettel : Mezzei Sándor.