Üres igéretek, kizárt civil megfigyelők és egy raj privát repülőgép

„Mondottam: ember küzdj, és bízva bízzál!” – ez a Madách idézet sokszor jutott eszembe miközben figyeltem a Glasgow—i eseményeket. A kb. negyven ezer bejegyzett résztvevő mellett aktivisták és tüntetők tízezrei lepték el a várost, hogy nyomást gyakoroljanak a résztvevőkre. És a szervezők ugyan az eddigi leginkluzívabb klímakonferenciát igérték, a valóság mégis az ellentettjét sejteti. A helyszínen levő békés tüntetők és újságírók elmondásai szerint a rendőrség több esetben aggresszívan lépett fel velük szembe, nem éppen „emberi jogokon alapuló” eljárásokkal. Hiányzott a barriermentes hozzáférés a konferencia helyszínére, valamint hiányoztak a jelnyelvi tolmácsolók. A civil megfigyelők és NGO-k képviselőit nem engedték résztvenni a tárgyalásokon, jobb esetben egy teremben követhették online az eseményeket, de az összeköttetés hibás volt, így nem igazán tudták megfigyelői teendőiket végrehajtani. Akik viszont nagyon jelen voltak a tárgyalásokon, azok a fosszilis nyersanyagokat termelő cégek és országok lobbistái – összesen 503 résztvevő reprezentálta a kőolaj, földgáz és szén termelők érdekeit. Ez összevetve több személy, mint a legveszélyeztettebb országok képviselői. Ez olyan, mintha egy tüdőrák konferencián a dohánygyártók vennének részt a legnagyobb delegációval. Egy felettébb abszurd elképzelés, ha az ember józan ésszel tekint az egészre. Mégis itt tartunk. Emellett aztán már majdnem elenyésző tény, hogy különböző országok és korporációk képviselői összesen 118 privát repülőgéppel érkeztek Glasgow-ba, és csak ezzel az aktussal több mint 1400 tonna CO₂-t bocsátottak ki a légkörbe. De azért ne felejtsük el. Azt is érdemes itt megjegyezni, hogy a leggazdagabb 1%, tehát világszerte 80 millió ember, életvitele az emissziók 16%-át teszi ki.

És hogy miben egyeztek meg? Eme cikk írása idején, szombaton, még folynak a tárgyalások, pénteken lett volna az officiális vége, de elhúzódtak a dolgok. És már most tudni, hogy a megállapodástervezet nem lesz olyan erős, mint amit a helyzet komolysága kívánna. Az elfogadott megállapodások semmiképpen nem elegendőek ahhoz, hogy az átlaghőmérséklet megemelkedését 2.0°C alatt tartsuk, nemhogy elérjük az 1.5°C-os célt. A szén kiiktatása ugyan szerepel benne, de csak nagyon óvatos nyelvezettel, „felgyorsítani iránta a törekvést” a „szén kiiktatása” helyett. Vannak, akik ezt is pozitívan értékelik, mert legalább konkrétan megnevezték a szenet a tervezetben.

Továbbá megmutatkozott, hogy a nyilvános igéretek ellenére a gazdag országok nem akarnak és nem is terveznek annyi pénzt adni a szegény országoknak, amennyire szükségük lenne gazdaságaik és energiaforrásaik megváltoztatására. Pedig épp a legszegényebb országok érzik már most a legjobban a klímaváltozás következményeit, ami főként a gazdag, európai és angolszász országok életstílusának mértéktelen energiaszomjának köszönhető. Kína és az USA ugyan kijelentették, hogy szorosabban terveznek közreműködni a klímakérdésekben, de ez inkább egy PR húzás volt, minthogy tényleges, céltudatos döntés. Mindez arra utal, hogy a kéthetes konferencia megint csak egy sikertelen volt. És ez nagyon elszomorító, mert lassan tényleg kifutunk az időből, hogy jelentős reformokat hozzon civilizációnk.

Úgylátszik a homo sapiens sapiens nem képes felfogni a veszélyt, ami vár rá. Tudatosan teszi tönkre környezetét, amely életben tartja. Próbálhatunk még küzdeni, hogy törvényhozóink meghallgassanak minket, de eddig ignorálják kérelmeinket. Próbálhatunk bízva bízni, hogy döntéshozóink megállítják a jövendő civilizációs kollapszot, de eddig még nem fogták fel a realitást. Sajnos a következményeket mindnyájan érezni foglyuk. 

(Nyitókép: Wikimedia Commons)