Szolidaritás próba

Minden idők legnagyobb szolidaritás próbáját éljük meg. Az orosz-ukrán háború egy új kihívás elé állított minket. Míg a konfliktus elején példátlan szolidaritást gyakoroltunk, addig ez mára kezd megváltozni. Ez részben betudhattó a menekültek viselkedésének másrészt pedig annak a ténynek, hogy hiányosak a kapacitások. 

Az állam nem tudja kezelni a helyzetet. Kezdetben hiányzott a kordináció most a friss erő. Az emberek elfáradtak és kezd fogyni a pénzük és az erőforrásaik. A települések sincsenek felkészülve egy elhúzódó válságra. Sőt újabb problémák is jelentkeznek. Az egyik ilyen a határmenti csencselés és a humanitárius segélyekkel való kereskedés. 

Szóval lenne mit tenni a kormánynak, hogy elviselhetőbb legyen a helyzet. Úgy mind az EU-nak is. Hiszen ennek az embertömegnek igényei vannak és jó volna ha minnél hamarabb be tudnánk őket csatornázni a munka világában. Csakhogy az ukrán határ mellett a helyieknek sincs munkájuk. Szegény vidék az is, ahol a túlélésért küzdenek az emberek. 

Tehát érthető ha változik az ukránok megítélése. De viszont a helyzet nem olyan egyszerű, mert könnyen lehet, hogy mi lehetünk az oroszok következő áldozata. Még most szabadon hallathatjuk a hangunkat. Szidhatjuk a kormányt az EU-t és amerikát. De ha nyernek az oroszok, akkor ez kötelező lesz. Akkor oroszországot tilos lesz kritizálni. 

Most tudjuk meg, hogy mi a szolidaritás. Eddig annyit adtunk a hajléktalannak amennyi kényelmes volt. Gyűjtöttük a kupakot a beteggyerekeknek, mert üdítőt úgy is iszunk. Átutaltunk annyit amennyit nem sajnáltunk. S oda adtuk az állatmenhelynek az adónk 2% . De most erőn felül kell teljesíteni egy olyan környezetben ami végképp nem kényelmes. Egy hatalmas inflációval nézünk szemben. 

Szívesen írnék pozitív befejezést, de nem tudok. Mindenesetre erőt kell merítenünk. Szükség lesz rá. A helyzetünk még mindig jobb, mint az ukránoké Ukrajnában.