Bindics László
36 karma
Egy olyan jövőképet tűztem ki magam elé, ami nyíltan felvállalja a magyarságot, mint értéket, viszont próbál együttműködni a többségi oldallal is. Szlovákiában élünk, ez az otthonunk.
Az én szülőföldem, sokunk szülőföldje, ahogyan mi magunk között mondjuk, a Felvidék. Ez az otthonunk. És nem egy vagy két emberöltő óta, hanem évszázadok óta, amihez nyitott mentalitás társul. Naivnak tűnik, de gondoljunk csak bele, ki ne óhajtana becsületet és tiszteletet látni maga körül, szülőföldjén ahelyett, ami van? Becsületet a munkájának, tisztességes kereset formájában is. Azt hiszem, hogy sokan szeretnék ezt így megélni. Ehelyett látszatot, valakik döntéseit kapjuk kézhez. Mondjuk ki, mindenre jutna az államból, ha a betervezett anyagiak mind egy szálig megérkeznének oda, ahová valók. Például miért kell megkülönböztetést alkalmazni észak és dél között? Hiszen tetszik vagy sem, de mi vagyunk az ország szíve és motorja.
36 karma
Aki nem fordult meg itt, majdhogynem semmit nem tud a járványról. Ezen kijelentésem mellé a teljes mivoltomban, lényemben odaállok.
Szlovákia családpolitikája, benne a gyermekvállalásra való ösztönzés, és a nők egyenjogúságára való törekvés, azt hiszem, máig instabil lábakon áll. Pedig, ha jobban belegondolunk, a nő és a gyermek testesíti meg a civilizációnk egyik alappillérét, stabilitását és társadalmunk fennmaradását.
Egyre drágábban élünk. Egyre nagyobb mértékben drágul a gáz és az áramellátás.
Legpozitívabb érzés és cselekedet életünkben a hála.
Mit jelent ma magyarnak, magyar érzelmű embernek lenni? Mitől magyar egy magyar? Ki dönti el ki a magyar? A politikusaink?