Patriotizmus

A mi kis hazánk jobbközép politikájából hiányzik a hazafiság. A szélsőjobb ezt bitorolja és a kereteit saját tartalmával tölti fel. Pedig teljesen más a patriotizmus és a sovonizmus. Ép ezért óriási lyuk tátong a mérsékelt jobb oldalon.  El sem tudjuk képzelni, hogy egy cigány, meleg vagy migráns is szeretheti ezt a hazát. Egyértelműnek tűnik, ha valaki szlovák, fehér, heteroszexuális akkor az automatikusan hazafi. Gyakorlatilag semmit sem kell neki ezért tennie. 

Ez egy torz gondolkodás. Az ember a tetteiben mutatkozik meg. S nem kell itt nagy dolgokra gondolni elég csak ha az ember rendben tartja a saját környezetét, előnybe részesíti a hazai termékeket, jelzi a törvénytelenségeket, segít a felebarátján, önknteskedik, közösséget épít, szolgálatot vállal stb. 

Abban sincs semmi meglepő, ha valaki magyarként táplál ilyen mély érzelmeket, Szlovákia iránt. Az érzelm egy intim dolog és ezt tiszteletben kell tartani. De ez nagy tömegben alig ha fordulhat elő. Ismerve a múltat és a jelent. Elég csak a beneš dekrétumokra gondolni. Amire hivatkozva még ma is sajátít ki az állam földeket.  Itt az is elég, ha valakinek a felmenői magyarok voltak. De ha megnézzük a közhangulatot ebben az országban, akkor elégé hungarofób. Ma egy magyar ellenes intézkedés szlovák szemmel hazafias cselekedetnek számít. 

Ezért sokan közülünk a szülőföldünk iránt táplálunk mély honszerelmet. Ez annyiban más, hogy a saját településünk vagy szűkebb pátriánk tartjuk a középpontban. Ezt lokál patriotizmusnak hívják. 

Szlovákia vagy Felvidék ez itt a kérdés. Hivatalosan Szlovákia de a szívem szerint Felvidék. Persze látom azokat a magyar ajkú honfitársaimat, akiknek imponáló a szlovák sikertörténet. Mert mi azzal nem büszkélkedhetünk. Az elmúlt 30 évben több mint 100 ezerrel lettünk kevesebben. Nagyon erős az asszimiláció. A keletről-nyugatra húzódó földsáv már 2 helyen is megszakadt. Az oktatás képtelen megoldani a versenyképes szlovák nyelv oktatást. A politikusaink restek kivívni a nyelvi jogainkat és egy jobb jogérvényesítést. A mindenkori állam, pedig adófizető automataként tekint ránk. 

De nekünk is van min dolgozni. Sajnos mi sem tudjuk a vegyes házasságokat kezelni. Nincs egy olyan elfogadott kultúrális minta, ami meggátolná a közösségünkből való kilökődést. Egyszerűen nem tudjuk a integrálni azt a szlovák embert aki egy magyarral alkotnak egy párt. Persze vannak pozitív példák, de még sem tudjuk ezeket megtartani. Ezért ezek a magyar emberek gyorsan asszimilálódnak vagy az utódaik már magukra szlováként fognak gondolni. 

Ezen sokat kell dolgozni. Nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy elengedjük a kezét. Párbeszédet kell folytatni. 

Mivel is zárhatnám a kis eszme futatásomat. Mint azzal, hogy bízom abban, hogy a közéletünk hamarosan be fogadja és letisztázza a patriotizmust. Nem lesz összekeverendő szélsőséges fogalmakkal és nem egy fajta születési meghatározás lesz, hanem egy életforma.