Őszi bringatúra

Anna Koňuchová Kopić
2021. szeptember 2.
Szeptember bekövetkeztével általános katasztrófaérzete lesz az embernek. Vége van a szünetnek, szabadságoknak, a hosszú lusta napoknak, beindul a mókuskerék, bezárkózunk az iskolákba, irodákba, otthonainkba. De máris mondok néhány jó okot, miért lehet szeretni az őszt is: nincs már olyan dög meleg, sokkal kellemesebb kint lenni, és a szúnyogok is elmennek melegebb tájakra (többnyire...), ősszel is vannak hétvégék, a nyári színeket leváltja a kismilliónyi más, sárga-vörös-barna-zöld-kék szín árnyalata; beérik a szőlő, sok más gyümölcs, a dió, illatosabb lesz a levegő, mindenhol kevesebb a túrista és az autó.

Ennek tudatában – az ősz gyönyörű! – miután iskolába indítottam a gyereket, felültem a biciklire, és elindultam Muzsláról Libádra. A Muzsla-Béla szakaszon viszonylag gyakran fordulunk meg. Ott van ugye a kastély, amit a muzslai hegyen kívül szívesen mutogatunk, hisz mégis csak egy világhírű látnivaló, olyan ismerőseim is voltak ott, akik Párkányról sem hallottak még... A kastélyban és a birtokán akár egész napot el lehet tölteni, amit szoktunk is: lehet itt piknikezni, állatokat simogatni, sétálni, órákat eltölteni a játszótéren vagy a kávézóban. De Béla nem a világ vége, hanem inkább csak egy nagyon elegáns kapuja egy pókhálószerűen átszőtt biciklizni és túrázni alkalmas (és érdemes!) útvonalhálózatnak.

Bélai kastély birtoka

Első megállóm Muzsláról, miután felszenvedtem magam a bélai dombra, pont a Kastély volt. Ide éhgyomorral érkeztem, hogy majd itt megreggelizek, de a kávézó még sokáig zárva lett volna, nem bírtam kivárni. Szeretek idejárni, nem csak hogy a felszolgállás mindig makulátlan, pedig sosem vagyok a kastély légkörébe illő látvány, szétizzadva (az a fránya domb mindig kitesz rajtam...), biciklis tyeplákiban, sisaktól lenyalt hajjal, de az étel/ital is nagyon finom, és egy ötcsillagos környezetben töltöm az időt, elfogadható áron.

Bélai kastély

Csalódottan továbbhajtottam, ale Jednota to vzsdi isztyí :) , megvettem a reggelit, picit tekertem Béla rendezett, virágos utcáin, majd elhagytam a falut Máriaudvar fele. Itt kerestem a majort, ahol állítólag nagyon finom sajtokat lehet kapni, de sajnos nem találtam meg, csak a két halastavat, ahol egy szép teraszon, a tulajdonos engedélyével megreggeliztem, a tájban gyönyörködve.

A bélai kastély kávézója

Itt azért megnéztem a térkép alkalmazást, mert bizony ezen a ponton kezd rendesen bonyolódni az út, de ha én nem vesztem el, akkor senki sem fog :) Az aszfaltutat választottam észak fele, Libád irányában. Egy-két szakaszon a földeken keresztül kellett kerülnöm, a sok eső ráhordta a sarat az útra, de megoldható volt. Díszbiciklis létemre, felfele a dombon csak tolni tudom a biciklit (dicsőség minden biciklisnek, aki fel tud hajtani!), és a lassúságomon még az is segít, hogy minden pár méteren megállok kétes minőségű telefonos fényképeket csinálni, naívan azt gondolva, el tudom kapni a gyönyörű pillanatot...

Béla

Az aszfaltút Sárkányba vezet, és amikor azt láttam, hogy a libádi letérő bizony egy földes út lesz, egy pillanatra haboztam, ne menjek-e inkább Sárkány fele, de a földes út a nehéz gépektől viszonylag jól sulykolt, ezért könnyű volt hajtani. Mármint ha nem felfele vezetett az út, akkor ugye tóltam. (Illetve egy szakaszon lefele is, mert olyan meredek volt az út, hogy megoldódott a több napos székrekedésem :-D ) Azt talán mondanom sem kell, hogy a gyönyörű táj, az erdők, földek, végtelen szőlők, minden egyes lépést és tekerést megérnek! Innen, a domb tetejéről, a szép erdőcske végén megnyílt a táj, egy újabb róna látványa nyílt meg előttem, és már a Libád házainak teteje is látszott.

Libád

Na a Libád (libám??? :) ) is kapott tőlem 10 pontot, nagyon tetszett, csendes és rendezett, kanyargós egy falucska, még azt is megbocsátottam, hogy a Zeppelin Beer Garden nem volt nyitva (ma nem volt szerencsém...), és a Tájház sem. De találkoztam egy 20 éve nem látott ismerőssel, kicsi a világ, az megvigasztalt.

A földek

Libádon engedtem a biciklit, hadd száguldjon velem a dombról lefele, és közben nevettem magamon, mert tudtam, hogy ezért a fantasztikus szabad érzésért a vissza, felfele vezető úton kell majd megbűnhődnöm.

Libádi halastavak

Elértem a kereszteződést, ahonnan, ha több időm (és erőm :) ) lett volna, talán folytattam volna balra Sárkány vagy jobbra Kéménd irányába, onnan még a világvégére is, de hát az iskolában bebörtönzött gyereket kellett kimentenem, és még hosszú út volt előttem, így visszafordultam Libád és Béla fele, az országúton hazahajtottam Muzslára.

Úton útszélén

És egy jó tanács a végére, ami inkább csak egy emlékeztető saját magamnak (de persze legközelebb is, mint mindig, el fogom felejteni): minden túrára vigyenek elegendő folyadékot, és töltsék fel a telefont az indulás előtt. Ja, és ne tekerjenek kukásautó mögött, mert büdös ;-)

Amerre jártam

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.

Profile picture for user Anna Koňuchová Kopić
17 blogbejegyzés
Anna Koňuchová Kopić
16 karma
Karváról (is) származom. Ifjabb koromban menekültem innen; a falusi élet monotónnak tűnt, tartalomtalannak, ezért amint felnőtt lettem, elkezdtem városokban múlatni napjaimat, jártam a nagyvilágot.
Harmincnéhány évesen – persze pasi ügy, mi más – hazakerültem, Muzslán lakok pont 10 éve. Jobb ötlet híján elkezdtem kószálni a környékünkön, amit eddig sikeresen ignoráltam, és rá kellett jönnöm, hogy bezzeg gyönyörű helyen élünk, amely annyi kiaknázatlan lehetőséget rejt önmagában. Bízom abban, hogy bejegyzéseimmel sikerül legalább egy morzsányit hozzájárúlnom régiónk turizmusának fejlődőséhez.
Még annyit fontos hozzá(m)fűzni, hogy lassan 20 éve turizmusban dolgozom, így nem kicsit szakmai szempontból is írom soraimat.