Mikor az egészségünkből bizniszt csinálnak, avagy az egészségügyünk irányításában uralkodó káosz.

Februárban a covid osztályon feküdtem kétoldali tüdőgyulladással. Hazatérésem után a ružinovi tüdőosztály főorvosa a leleteim megvizsgálása után közölte velem, hogy csak egy hajszálon múlt az életem, és nagy szerencsém volt-van, hogy még életben vagyok. Bár küzdöttem a postcovid tüneteivel, egyre jobban éreztem magam.

Július végén beoltattam magam. Novemberben pozitív antigén tesztet produkáltam. Őszintén megmondom, hogy megijedtem, féltem, hogy újból súlyos állapotban a covid osztályra kerülök. Mivel saját bőrömön tapasztaltam azt a mérhetetlen szenvedést, láttam ott a halált és kétségbeesést minden nap, nem akartam volna újból a februárban tapasztaltakat átélni.

Szerencsém volt! Majdhogynem  tünetmentesen, könnyen legyőztem a második covidomat. Hogy ez az oltástól vagy attól volt, hogy már egyszer átestem a betegségen, vagy mindkettő közrejátszott, azt nem tudom biztosra megmondani. Egy azonban biztos. Hálás vagyok és szerencsésnek érzem magam, hogy így alakult. 

Ahogy már említettem, novemberben hivatalosan leteszteltettem magam antigén teszttel, amiért 10€ fizettem, és amiről kaptam is az NCZI-től sms-t, valamint emailt is.

POZITÍV vagyok, tartsam be a 10 napos karantént - írták. De ha szeretnék védettségi igazolást, akkor még a 10 napos karantén alatt menjek el POZITÍVAN és csináltassak PCR tesztet!

Fertőzően akár órákat álljak sorba, kockáztatva, hogy átadom másnak-másoknak is a betegséget. Köszönöm, de nem! Mindezt csak azért, mert a minisztérium úgy döntött, hogy nem fogadja el igazolásnak a pozitív antigén tesztet. Azt, amiről ők maguk küldnek hivatalosan értesítést, sms és email formájában. Számomra ez érthetetlen. A PCR teszt regisztráció nélkül 40€- ba kerül! Tehát fizessem ki a 40 eurót, hogy hivatalosan igazolást nyerjek és kevesebbet kelljen sorba állnom, persze betegen?

Az az érzésem, mintha ez az egész egy nyereségorientált vállalkozás lenne, aminek nem az egészségem, hanem a pénzem a fontos. Az akár óránként, naponként változó járványkezelésről meg már nem is beszélve. Ember legyen a talpán, aki naprakészen kiigazodik rajta. Talán többet kellene foglalkozni az állampolgárokkal, az egészségügyben dolgozókkal és nem kirándulást szervezni egzotikus országokba a járványhelyzet kellős közepén, és közben meg nagy hangon azt hangoztatni, hogy mindenki  más meg maradjon otthon. A rokonaikhoz se menjen senki, ha nem muszáj. Ez a képmutatás felsőfoka.

Egy miniszter mutasson példát, a parlamenti képviselőkkel együtt. Ne bort igyon és vizet prédikáljon. Nem megnehezíteni és korlátozni kellene  a hazánkban élő emberek életét az állandóan változó és sokszor légből kapott rendeletekkel, hanem példát mutatni. Mi dolgozzunk, adózzunk és tartsuk be a szabályokat!

Azokat a szabályokat, amiket a vezetőink hoznak, viszont ők nem tartanak be. 

Ez a mi dolgunk? Csendben tűrjünk, bólogassunk és tapsoljuk meg néha őket, hogy ne érezzék magukat annyira elveszettnek?