Melós és az állam

Nem tudom, hogy ki hogy van vele, de egyre kevésbé vagyok a pénzemnél. Az utóbbi időben elszabadultak az árak. Mindennapok megdrágultak. Egyre lejjebb kell adni. 

Biztos, hogy mi is elkényelmesedtünk. Az elmúlt évek konjunktúrája, elmaradt reformok és a koronavírus egyszerre nyújtotta be a számlát. Jó magam is beleesek abban a hibába, hogy a nyugati jóléti társadalmakhoz mérem magamat. Az általános sznobbéria sem segíti a helyzetet. 

Az állam egyre jobban alulteljesít. Egyre kevésbé tölti be azt a szerepet amiért létrehoztuk. Bár jobb szervezési struktúrát nem ismerek. A romlást viszont a bőrünkön érezhetjük. Nem bírjuk a vállalatokkal a fizetési versenyt. A vállalatok globálisá nőttek, addig az országok lokálisak maradtak. Ezért nek könnyű megregulázni őket. Arról meg nem is beszélve, hogy választott vezetőink felveszik az adóból járó tisztelet díjat és elfogadják a cégek kenőpénzét is. Sőt még az adó egy részét is át játszák nekik. 

Az elmúlt fél évszázadban a leggazdagabbak vagyona sokszorosa lett és nem hallottam, hogy bármelyik is tönkre ment volna. Tehát az elosztás sem igazán jó. 

Nem könnyű ebbe az információs és reklám özönbe. Az állam nem könnyíti meg a helyzetünket. A közmédia sem reklám mentes. Bár többnyire a kereskedelmi médiát fogyasztjuk de azért képezhetne egy reklámmentes teret az állam. Legalább itt megkímélhetnének miket az agyelszívástól meg a pénztárcánk fogyókúrájától. Őszintén szólva olyan állami kampánnyal sem találkoztam ami megtanítana minket szelektálni a reklámok között. A gazdagok megengedhetik maguknak a reklámentes prémium csatornàt nekünk meg maradt a reality, reklám és a pornó. A pénzügyi ismereteink terjesztéséről sem sűrűn gondoskodnak. Beszélnek róla, de nem sietnek vele. 

Megkèpződött a szociális háló is. Mindennapokban itt bonyolítódik a napi kapcsolatok itt gyakoroljuk a demokráciát. Ezek a magán vállalkozások többnyire eléggé diktatúrikosan viselkednek, mert egy olyan szabályzatra hivatkoznak amit senki se olvasott el. Hiszen senkinek sincs rá órái és ha el is olvasná többnyire akkor sem értené. Itt is alulteljesít az állam, hogy hagyja pár techcézárnak ezt a fajta önkényes működést. Az innen jövő információ cunamit sem tudjuk igazán kezelni. Persze ezt edukációval lehetne orvosolni, de itt is ráérősen siet az állam. 

Alap feladata lenne az államnak a spekuláns vállalkozóktól való oltalom. A fogyasztóvédelm sem igazán működik és ez sem kíméli a pénztárcánkat. Persze létezik, de a figyelmünket nem nagyon hívják fel rá. Pedig fontos lenne, hogy ne költsünk feleslegesen. Ezzel is védjük a tisztességes vállalkozókat. 

Nem nagyon hallottam mostanában kartelezésről sem. Amikor futószallagon szállítja a rendőrség a vizsgálati fogságban az elmúlt időszak közbeszerzések sztárjait, valahogy el terelődött erről a figyelem. Pedig ugyanolyan rossz hatással van a pénztárcánka mint a korrupció. Persze a piacra is. Pedig azért szemmel látható, hogy sok esetben egyes csoportok egyszerre mozgatják az árakat. A magyarázat pedig a vilàgpiaci árak stb. Amit én elhiszek, de nem is értek hozzá. De még is csodálkozom hogy senki ilyet meg se próbál. 

Szóval ha jegyet kellene adnom az államnak akkor az egy elégséges lenne, de csak azért mert jó fej vagyok. Mert már rég megbukott.