Az otthoni munkavégzés elrendelésével hirtelen lett két óra plusszom, minden nap. Hogy tettem szert erre a két órára? Egyszerűen, a napi ingázás megspórolásával.
Mit is lehet kezdeni ezzel a megspórolt idővel? Sok mindent. Mi nök, például takarítkatunk, rendbeszedhetjük a lakást, pakolászhatunk a szekrényekben, fiókokban. Ez mind hasznos dolog, és a rendezett tiszta lakás elégedettségel tölt el bennünket. De ez is csak munka és nem pihenés, kikapcsolódás.
Tudunk-e pihenni, kikapcsolódni, csak magunkkal törődni. Nálam az "énidő" mindig jelen volt, már akkor is amikor még nem így nevezték. Mivel nem vagyok egy hétalvó, általában a hétvégi reggeleket, amikor még a család többi tagja aludt, használtam ki arra, hogy egy kicsit egyedül legyek a gondolataimmal, egy csésze kávéval, esetleg egy jó könyvvel. Jó időben kiültem az ekélyre és csak úgy élveztem a csöndet. Ahogy a gyerekek felnőttek és már nem élnek velünk, hétközben is lett egy kis időm amit csak magamra fordíthattam, fordíthatok. Ezt az időt néha semmittevéssel (nem szégyen), olvasással, zenehallgatással töltöm. Most a bezártság alatt a hirtelen jött plussz órákat is sikerült szépen felosztani a férjem, a gyerekek és magam között. A plussz éndőm kézimunkázással telik. Előszedtem az anyukámtól örökölt horgolótűimet és sok szép hasznos dolgot horgoltam nemcsak magamnak, hanem a barátnőimnek, kolléganőimnek is.
Szóval, az énidőről ne feledkezzünk meg akkor sem, ha nehéz alkalmat találni rá. Mert mindenkiben megvan az igény arra, hogy néha egyedül legyen, feltötődjön, megtalálja a lelki békéjét.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.