A dohányzás káros és halált okozhat. Ezt manapság már szinte mindenki elfogadja, a dohányipar is belátta, és csak kivételes esetben akadnak oly cinikus indivíduumok, akik ezt nyíltan cáfolnák.

Elég idegesítő a sok reklám a kereskedelmi tévékben, főleg a filmek alatt. Amikor adnak nagyritkán egy-egy premiert, akkor is általában a legizgalmasabb, legdrámaibb pillanatokat szakítják meg a reklámblokkok. Ráadásul a reklámidő egyre csak nyúlik, legalább is nekem úgy tűnik, ha pedig összeadjuk a blokkok hosszát, az lassan a film időtartamát is meghaladja.

A kémia szó hallatán a legtöbb embernek rossz emlékek idéződnek fel az iskolás időkből, a szerves kémia hallatán pedig a vegyészek közül is jópáran inkább a menekülés mellett döntenek. Pedig nagyon izgalmas ágazat, és életünk szinte minden terén jelen van!

Virológusok hazája vagyunk.

Ezt a humoreszket korábban írtam, akkor, amikor Gyimesi Szíjjártóval bohóckodott Komáromban. De, véleményem szerint még mindig aktuális. A nyelvezetet minden idők egyik legnagyobb magyar színművészétől, Kern Andrástól kölcsönöztem. Kedves olvasó ne feledd: "akinek humora van mindent tud, akinek nincs, az mindenre képes."

Már az Óbirodalom idejéből is maradtak fenn különböző kertészeti munkákat bemutató sírfeliratok, illetve a Középbirodalomból egész kertábrázolásokat is ismerhetünk. A ránk maradt emlékek között már komplett kertrajzokat is találhatunk, ezekben bizony a tervszerűség egyes elemei is felfedezhetőek.

A Hope Red zenekar első lemeze igazi ínyencség, mivel nagy valószínűséggel világelső a fiatal gasztrometál műfajban.

Az elmúlt időszak sokak számára egyet jelentett a munkahely elvesztésével. A járvány okozta felfordulás nem csak egészségügyi katasztrófát jelent világszerte, hanem természetesen súlyos gazdasági következményei is vannak. Megszűntek munkahelyek, megszűntek megélhetések. Hogyan induljunk el, ha hasonló problémával nézünk szembe?

Ma van a „Homofóbia, a transzfóbia és a biofóbia elleni világnap”, ami egy hasznos és fontos esemény (lehetne) fiatal kis társadalmunk életében. Ha megengeditek, elmesélek egy kis történetet, ami az én családomban történt, és jól mutatja mennyit kell még tanulnunk és fejlődnünk. Hozzáteszem, együtt.

Sajnos vannak olyan emberi dolgok, amiket nem lehet a HR folyamatokból kizárni. Van, hogy úgy alakul, hogy nem tudjuk közösen folytatni egy adott munkavállalóval. Sőt, olyan is gyakran akad, hogy az adott munkavállaló nem tudja már tovább folytatni velünk.

Mégis hogyan lehetséges az „élmény“ kialakítása a munkaviszony megszűnése esetén?

Mit tegyünk ilyen helyzetekben?