Először busszal elmentem Páldra, ahol még sosem jártam, aztán onnan a Szince (Perec) kanális melletti úton legyalogoltam Iszomfalvára, majd onnan a Garam partján Kicsindre (ahol szégyenemre ugyanúgy nem jártam még, jajj).
Nagyon kellemes séta volt, sütött a nap, fujdogált a szél, árasztotta a friss levegőt és az ősz illatait, és súgott minden, a fák lombjai, az érett kukorica, a kanális. Kicsit mesében éreztem magam, amelyből egy arra sétáló borász ébreszetett fel.
Ő is a napi tízezer lépését járta éppen. Útbaigazított, közben beszélgettünk, megmutatta az elhagyatott szőlőket (ez is eladó, ezt sem győzik dolgozni, ez is összedől, itt is szétdobálták a turisták a szemetet), elég pesszimista hangulatot keltve, és azzal sem tudtam megvígasztalni, hogy a környéken több hegyen is fiatal borászok dolgozzák a szőlőket, mentik meg a szakmát. A kéméndi Szovjet katona emlékmű mögött, az Iszomfalva bejáratánál elbúcsúztam a túravezetőmtől. Picit megijedtem az „Idegeneknek belépni tilos” felirattól, de mivel nem éreztem magam idegennek ebben a közegben, beléptem.
Több borásszal is találkoztam (nem tiltakoztak a jelenlétem ellen), mindenki kedvesen elbeszélgetett velem, mindenhol meg is kínáltak. Egyáltalán nem volt katasztrófa érzetem, amit a korábbi borász előidézet bennem. Annak ellenére, hogy néhány összedűlőben lévő régi pincét is láttam (de milyen romantikus látványt keltettek!), a legtöbb házikóval szépen törődnek. Egész Iszomfalva visszhangzott a kalapácsoktól és a nyikorgó présektől, áradt a must illata, zümmögtek a részeg darazsak. Itt bizony keményen dolgoznak, elhanyagotottságnak semmi jele.
Miután magamba szívtam a szüret vidám hangulatát, és megtettem jó pár extra lépést, továbbhaladtam. Földes úton lementem a Garam partjára, ahol annak ellenére, hogy nem volt lekaszálva a fű, nagyon könnyű volt gyalogolni a kigyúrt úton. Valahol Kicsind előtt találtam rá a számomra ismeretlen szépen rendezett nyaralófalucskára, az is csak hozzátett a jó érzéshez. Ezután már vége is lett a tervezett túrának, még megnéztem, mi is az a kék felület a térképen Kicsind közepén (egy szép kis nádas), majd bekanyarodtam a faluba.
Na Kicsind is nagyind tetszett, kicsi, csendes, zöld, tiszta. Egyedül egy kocsma hiányzott onnan, de lehet hogy csak én nem találtam meg. Legközelebb (mert legközelebb is lesz) majd megkeresem. A túra után, elhihetik, nagyon jól aludtam!
Tőlem sokkal szebben és részletesebben az alábbi cikk írja le az Iszomfalva történetét, érdekes olvasmány: https://vasarnap.com/archivum/tartja-magat-a-kemendi-iszomfalva
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.