Tízezer lépés Iszomfalvára

Anna Koňuchová Kopić
2021. május 27.
Pár hónapja még a létezéséről sem tudtam, nem hogy ott jártam volna, pedig milyen sokatmondó és számomra vonzó neve van az Iszomfalvának!
Orvosok a hosszú élethez és jó egészséghez erősen javasolják a napi 10 000 lépésnyi mozgást, egy pohárka bort, még a jó alvást, és ez a túra pont ezeket az elemeket mind magába foglalja. Az Iszomfalva valahol Páld és Kicsind között található, ami egymástól 10 000 lépésre van. Gyönyörű őszi napos idő volt, semmi sem tartott vissza ettől a kúrától, pardon, túrától.

Először busszal elmentem Páldra, ahol még sosem jártam, aztán onnan a Szince (Perec) kanális melletti úton legyalogoltam Iszomfalvára, majd onnan a Garam partján Kicsindre (ahol szégyenemre ugyanúgy nem jártam még, jajj).

Nagyon kellemes séta volt, sütött a nap, fujdogált a szél, árasztotta a friss levegőt és az ősz illatait, és súgott minden, a fák lombjai, az érett kukorica, a kanális. Kicsit mesében éreztem magam, amelyből egy arra sétáló borász ébreszetett fel.

Ő is a napi tízezer lépését járta éppen. Útbaigazított, közben beszélgettünk, megmutatta az elhagyatott szőlőket (ez is eladó, ezt sem győzik dolgozni, ez is összedől, itt is szétdobálták a turisták a szemetet), elég pesszimista hangulatot keltve, és azzal sem tudtam megvígasztalni, hogy a környéken több hegyen is fiatal borászok dolgozzák a szőlőket, mentik meg a szakmát. A kéméndi Szovjet katona emlékmű mögött, az Iszomfalva bejáratánál elbúcsúztam a túravezetőmtől. Picit megijedtem az „Idegeneknek belépni tilos” felirattól, de mivel nem éreztem magam idegennek ebben a közegben, beléptem.

Több borásszal is találkoztam (nem tiltakoztak a jelenlétem ellen), mindenki kedvesen elbeszélgetett velem, mindenhol meg is kínáltak. Egyáltalán nem volt katasztrófa érzetem, amit a korábbi borász előidézet bennem. Annak ellenére, hogy néhány összedűlőben lévő régi pincét is láttam (de milyen romantikus látványt keltettek!), a legtöbb házikóval szépen törődnek. Egész Iszomfalva visszhangzott a kalapácsoktól és a nyikorgó présektől, áradt a must illata, zümmögtek a részeg darazsak. Itt bizony keményen dolgoznak, elhanyagotottságnak semmi jele.

Miután magamba szívtam a szüret vidám hangulatát, és megtettem jó pár extra lépést, továbbhaladtam. Földes úton lementem a Garam partjára, ahol annak ellenére, hogy nem volt lekaszálva a fű, nagyon könnyű volt gyalogolni a kigyúrt úton. Valahol Kicsind előtt találtam rá a számomra ismeretlen szépen rendezett nyaralófalucskára, az is csak hozzátett a jó érzéshez. Ezután már vége is lett a tervezett túrának, még megnéztem, mi is az a kék felület a térképen Kicsind közepén (egy szép kis nádas), majd bekanyarodtam a faluba.

Na Kicsind is nagyind tetszett, kicsi, csendes, zöld, tiszta. Egyedül egy kocsma hiányzott onnan, de lehet hogy csak én nem találtam meg. Legközelebb (mert legközelebb is lesz) majd megkeresem. A túra után, elhihetik, nagyon jól aludtam!

Tőlem sokkal szebben és részletesebben az alábbi cikk írja le az Iszomfalva történetét, érdekes olvasmány: https://vasarnap.com/archivum/tartja-magat-a-kemendi-iszomfalva 

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Profile picture for user Anna Koňuchová Kopić
17 blogbejegyzés
Anna Koňuchová Kopić
18 karma
Karváról (is) származom. Ifjabb koromban menekültem innen; a falusi élet monotónnak tűnt, tartalomtalannak, ezért amint felnőtt lettem, elkezdtem városokban múlatni napjaimat, jártam a nagyvilágot.
Harmincnéhány évesen hazakerültem, Muzslán lakok pont 10 éve. Jobb ötlet híján elkezdtem kószálni a környékünkön, amit eddig sikeresen ignoráltam, és rá kellett jönnöm, hogy bezzeg gyönyörű helyen élünk, amely annyi kiaknázatlan lehetőséget rejt önmagában. Bízom abban, hogy bejegyzéseimmel sikerül legalább egy morzsányit hozzájárúlnom régiónk turizmusának fejlődőséhez.
Még annyit fontos hozzá(m)fűzni, hogy lassan 20 éve turizmusban dolgozom, így nem kicsit szakmai szempontból is írom soraimat.