Ha már elő hozták

Ha már Káčer úr előhozta a témát, akkor beszéljünk róla. Most nem a reviziós állításáról, mert az úgy ahogy van csak egy kis szokásos pánszláv populizmus. Mind két tábornak üzenem, hogy egy ilyen érzékeny minősített információt nem egy kereskedelmi tv délutáni beszélgetős műsarába szokták bejelenteni. 

De abban viszont igaza van, hogy sokkal jobban ragaszkodunk Budapesthez, mint Pozsonyhoz. A magyar himnuszra egyszerre dobban a szívünk a szlovák meg csak egy himnusz a sok közül. A piros-fehér-zöld lobogó amihez ragaszkodunk a fehér-kék-piros zászló pedig egy darab textil egy rúdon. 

De azért ehhez nagyban hozzájárulnak szlovák barátaink is. Esetleg nem ártana egy kis önvizsgálatot tartaniuk. Ha nem megy, akkor én segítek nekik. Amikor a maďar és a magor kifejezéseket napi szinten használjátok és egyik kifejezés sem jelent semmi jót. Mi van a Beneš dekrétumokkal? Még ma is sokak pereskednek az állammal, mivel erre a dekrétumra hivatkozva akarja kisajátítani a földjét állam. Aztán meg kell nézni a munkanélküliségi adatokat. Ott látszik fehéren-feketén hogy bizony az általunk lakott területen ez a legmagasabb. Fizetjük az adót és ebből alig látunk valamit. Többnyire az etnikai határtól északabbra mennek a fejlesztések. Holott Komáromtól keletre 10 magyarok által is lakott városban kellett volna csak némi ipari parkokat nyitni befektetővel és lenne hol dolgozni. Ez 30 év alatt olyan nagy teljesítmény? Csallóköz és Mátyusföld szerencséje, hogy közel van hozzá Pozsony és húzza magával.  

Olyan nagy kérés lenne, ha már építenék azt az R7 gyorsforgalmi utat. Nógrádi és gömöri R2 szakaszokat és az R3-mat Hontban. Ha már nem lehetett összekötni Pozsonyt Kassával délen. De ugyanígy van a vasúttal is. Csak annyit szeretnék,  hogy járjon a vonat. Legyen meg a helyi közlekedés Feled és Szepsi között is. Nem akarunk többet csak annyit, mint minden másnak ki jár. Hogy európai módon utazhassunk szülőföldünkön úgy ahogy ezt megtehetik északi barátaink is. Gyorsan és kényelmesen. 

Miért nem lehet elismerni az anyanyelvünket társnyelvként legalább ott ahol nagy számban élünk? Miért kell egy idegen nyelven intéznem a hivatalos ügyeimet? Állítólag nyugat felé haladunk legalábbis erről beszél mindegyik politikus, de ott van olyan, hogy autonómia, társnemzet és államon belüli államok saját parlamenttel aminek szava ugyan annyit ér, mint a többségé. Ez a Nyugat és nem a pánszlávizmus. Ezt Oroszország csinálja a kissebbségeivel. 

Hol vannak az iskoláink?  Miért nincsenek egy szinten az északiakkal? Hiszen még a hatékony szlovák nyelv tanulást is megtagadjátok tőlünk. Úgy ahogy szinte minden hivatalos ügyet csak szlovákul lehet elintézni úgy a hozzá vezető utat sem biztosítjátok be.

Nem kell sokat magyarázni meg kell nézni a lévai magyar iskolának a sportpályáját és a szlovák iskoláknak a sportpályáját. 

S mi van az egészségügyel a kórházreformban gyakorlatilag az egész déli régióban csak elfekvőket akartok hagyni. Jó lesz kórház Losoncon tudjuk ott már rég nincs meg a 10% sem a magyarság aránya. Milyen érdekes, hogy csak addig terveztek 2×2 sávot húzni az R2 gyorsforgalmi útnak és utána már elég az 1×1 is. 

De ugyanígy folytathatnám az összes állami szervel ami lassan de biztosan leépül. A közigazgatási határokkal ami délen keskeny és nagy vigyázva arra, hogy szlovák többség legyen. Itt van pár járás Csallóközben ahol ez nincs így, de mindenhol máshol így van. Olyan nagy kérés lenne a párkányi járás? Akkora nagy dolog lenne egy Dunamenti megye, egy Gömör-Nógrád megye létrehozása, hogy emberi léptékű legyen és átlátható? Mi lenne, ha  minden közösség úgy hívja a települését, ahogy akarja és nem úgy ahogy ezt Pozsonyban előírják? 

Ami bennünk és a szlovákokban különbözik az a nyelv, hát csodákoztok, hogy ragaszkodunk hozzá. Mi volna ha betartanátok a saját magatok által hozott törvényeket és annyi műsor időt kapnánk, mint amennyit a törvényben meghatároztatok. Szeretnénk az anyanyelvünkön kereskedelmi médiát. Ez miért nem lehetséges? Ha már fizetjük az adót, akkor jó volna ha jutna a kultúránkra is. S nem csak szavakban, hanem tettekben is. Mindenki számára elérhető módon. 

Csak szeretnénk jól érezni magunkat ebben az országban, ami dedikáltan több mint 1100 éve a szülőföldünk. Nem akarunk mink háborúzni ép elég itt túlélni. Nem akarunk csak annyit amennyi kell, hogy felmaradjon a kultúránk és az anyanyelvünk. Hát ezért van az hogy jobban ragaszkodunk Budapesthez, mint Pozsonyhoz. Ezért nem mond nekünk semmit a szlovák himnusz sem a zászló. Hiszen ezt amikor látjuk, akkor számunkra nem jön semmi jó!