Fentről nézni mindent

Mezzei Sándor
2021. október 1.
reggeli elmélkedés

A Nap nyolc óra tájékán már a panelházak felett jár és fényben fürdeti a szobákat. Az ablak mellett ülve érezni kellemes melegét, mintha egy kályha mellett ülnék, melyben még izzik a zsarátnok. Odakint az ősz már elkezdte színezni a fákat, gesztenyék koppannak a járdán és az emberek már melegebb ruhákban járnak. A hetedik emeletről figyelem a várost ahogy ébred, olyan mint egy élő organizmus. A sarki boltból ki és be járnak az emberek, van aki gyalogosan közlekedik, van aki autóba száll. A körforgalomban autók csoportja várakozik, a hideg motor benzingőz felhőket ereget. Duda szól, megáll és újraindul a forgalom, fentről olyan, mint egy óriás kígyó, tekereg és a méregfogát mutogatja. A távolban még a hajnali köd lebeg a földeken, de a nap sugarai lassan felgöngyölítik azt és hamarosan kitisztul a láthatár. Úgy nézem az ablakom, mintha egy élő műsort néznék a tévében, mert hát az is. Igen, sok mindent láttam már fentről, a város életéből. Mielőtt valaki elitélne, nem vagyok kukkoló és nem leselkedek a lakók életébe, az nem rám tartozik, csak figyelem a világot amelyben élek. Magasságból nézni az életet mindig másként hat rám, mint odalent a sűrűjében lenni. Fentről úgy lát az ember, mintha egy térképet nézne és a lenti káosz a magasságban leegyszerűsödik és tiszta gondolatok felé vezeti a szemlélődőt, de lehet, hogy ezt csak én látom így, mert jó csak úgy ülni az ablakban és fentről nézni a világot.

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Profile picture for user Mezzei Sándor
54 blogbejegyzés
Mezzei Sándor
6 karma
Emlékszem, hogy a legényéveim alatt 2004 októberében jelent meg az egyik versem az Ifi Genius újság irodalmi rovatában, de különösen nem foglalkoztatott, hogy a széles nyilvánosság elé tárjam gondolataimat, érzéseimet. Aztán jött az internet, a közösségi háló, ahol a szűk rokoni, baráti, ismerős társaságom között időnként megosztottam egy – egy versemet és a pozitív visszajelzések inspirálóan hatottak rám, s a facebook oldalam idővel megtelt az írásaimmal.

Az írás számomra önreflexió, lelki megnyugvás, tisztulás. Mint munkás ember és családfő naponta élek meg szituációkat, melyek elgondolkodtatnak és írásra késztetnek.

2020 októberében jelent meg egy oldalas írásom a vírusról az Észak Amerikai Magyar Baptista Szövetség lapjain az Evangéliumi Hírnökben, mely a szerkesztőktől és az olvasóktól is pozitív visszajelzést kapott.


ifj. Mezzei Sándor a becsületes nevem és negyven egy karácsonyt éltem már meg, az utolsó hét karácsonyt már családapaként ünnepelem, a legszebb ajándék amit az élettől kaptam a családom. Az élettörténetem röviden a következő :

Dunaszerdahelyen születtem és egy szlovák oviba irattak a szüleim, de egy szép napon ellógtam az oviból és édesanyám munkahelyére rohantam, mely a közelben volt. Magyarként idegennek és magányosnak éreztem magam a szlovák oviban, ezért mindig is a szökésen járt az eszem. A szüleim belátták, hogy ha nem tesznek valamit, akkor hamarosan megismétlődhet az én magán akcióm, végül áthelyeztek a fucsík utcai magyar oviba, ahol már nem volt velem semmi gond. Az alapiskola után az asztalos szakmát tanultam ki. Az Ister üzemében töltött inaséveim alatt láttam megcsonkított ujjú asztalosokat és ez más útra terelte az én jövőmet. Kitanult asztalosként a zdroj és később a jednota üzleteiben dolgoztam, mint eladó, raktáros, mindenes. A legényéveim alatt megjártam Olaszországot mint vendégmunkás. Tíz évig rendszeresen gyúrtam városunk egyik konditermében, mely által sikerült megerősítenem pubertás testemet. Voltam biztonsági kísérő koncerteken, biztonsági őr egy utánfutókat gyártó cégnél, kirakodó munkás a Coca Colánál és a Zl. Bazantnál, ellátogattam magyarországra is egy ott működő védikus központa tanulni, mikor a meditáció világa kezdett vonzani, később mikor már világossá vált bennem, hogy mit is akarok kezdeni az életemmel, a komáromszentpéteri magyar baptista imaházban Isten és emberek előtt örök hűséget ígértem páromnak és családot alapítottam. A családi fészket hitelből építetve a fővárosba mentem dolgozni, mint gyártósori munkás.

Mindig is szerettem a magyar irodalmat, a verseket és e vonzódásomat hála az Úrnak még ez a felpörgetett élet sem ölte ki belőlem. Szeretem a természetet, a játszóterek hangulatát, az Istent aki sokszor kihúzott már az élet mélységeiből és célt adott életemnek. Szeretek írogatni, megfogalmazni gondolataimat és megpróbálom eldadogni érzéseimet az anyanyelvemen. Már tíz éve, hogy rendszeresen megosztom gondolataimat ismerőseim között a facebookon és időnként saját költségből megajándékozom rokonságomat, barátaimat egy egy könyvel.

Örülök, ha egy olvasónak is élményt adhatok és természetesen elfogadok építő kritikákat is, mert ezáltal épülhetek én is, köszönettel : Mezzei Sándor.