Egy természetfüggő naplójából

Mezzei Sándor
2022. február 13.
írás

Mikor az ember elhagyja a kőfalak börtönét és kimegy a természetbe, na nem azért, hogy szemeteljen, hanem megteljen valamivel, amit a nyüzsgő városi élet nem kínál, mert a természet, természetes, nem ember alkotta világ. Jó végig sétálni a fák alatt, jó belélegezni egy másfajta levegőt, jó érezni a füvek illatát és az erdő hangjait. Jó kilépni az általunk megszokott dimenzióból, és visszatérni oda, ahol a civilizációnk zaja már nem hallatszik el. A lassú erdei séták mindig visszaadnak valamit, hiszen tartalommal telik meg az ember általuk. A természet más frekvencián működik, itt nem zavaros az éter, nincsenek háttérzajok, nincsenek reklámok csak madárdal, virágillat és az erdő susogása. Most már tudom, hogy az öregapám vérében, mozdulatában a természet ritmusa lüktetett, mert minden nap az erdőből hozta haza az élet természetes dolgait. Fát szedett, horgászott, a földeken dolgozott, s közben észrevétlenül megtelt a láthatatlan kincsekkel. A föld porába hullott izzadság cseppjeit, kárpótolta az anyaföld a lélek nyugalmával. A természet templomában az ember bizony találkozhat az Istennel, megérezheti jelenlétét, ha odafigyel egy kicsit, akkor látni fogja, ahogy a lombok ringatóznak a szélben, vagy ahogy a fény átszűrődik a levelek közt, mint a víz a szitán, érzékeli a levegőbe szétszórt ezerféle illatot, amit a természet kínáll, az Élet hangjai szólnak az erdő csendjében. Az Isten Lélek – mondja a Biblia és igaz is. Láthatatlan Ő, de mégis érezni, mint a szellőt az arcodon, szépsége megcsillan a természet sokszínű arcában.

 

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Profile picture for user Mezzei Sándor
54 blogbejegyzés
Mezzei Sándor
6 karma
Emlékszem, hogy a legényéveim alatt 2004 októberében jelent meg az egyik versem az Ifi Genius újság irodalmi rovatában, de különösen nem foglalkoztatott, hogy a széles nyilvánosság elé tárjam gondolataimat, érzéseimet. Aztán jött az internet, a közösségi háló, ahol a szűk rokoni, baráti, ismerős társaságom között időnként megosztottam egy – egy versemet és a pozitív visszajelzések inspirálóan hatottak rám, s a facebook oldalam idővel megtelt az írásaimmal.

Az írás számomra önreflexió, lelki megnyugvás, tisztulás. Mint munkás ember és családfő naponta élek meg szituációkat, melyek elgondolkodtatnak és írásra késztetnek.

2020 októberében jelent meg egy oldalas írásom a vírusról az Észak Amerikai Magyar Baptista Szövetség lapjain az Evangéliumi Hírnökben, mely a szerkesztőktől és az olvasóktól is pozitív visszajelzést kapott.


ifj. Mezzei Sándor a becsületes nevem és negyven egy karácsonyt éltem már meg, az utolsó hét karácsonyt már családapaként ünnepelem, a legszebb ajándék amit az élettől kaptam a családom. Az élettörténetem röviden a következő :

Dunaszerdahelyen születtem és egy szlovák oviba irattak a szüleim, de egy szép napon ellógtam az oviból és édesanyám munkahelyére rohantam, mely a közelben volt. Magyarként idegennek és magányosnak éreztem magam a szlovák oviban, ezért mindig is a szökésen járt az eszem. A szüleim belátták, hogy ha nem tesznek valamit, akkor hamarosan megismétlődhet az én magán akcióm, végül áthelyeztek a fucsík utcai magyar oviba, ahol már nem volt velem semmi gond. Az alapiskola után az asztalos szakmát tanultam ki. Az Ister üzemében töltött inaséveim alatt láttam megcsonkított ujjú asztalosokat és ez más útra terelte az én jövőmet. Kitanult asztalosként a zdroj és később a jednota üzleteiben dolgoztam, mint eladó, raktáros, mindenes. A legényéveim alatt megjártam Olaszországot mint vendégmunkás. Tíz évig rendszeresen gyúrtam városunk egyik konditermében, mely által sikerült megerősítenem pubertás testemet. Voltam biztonsági kísérő koncerteken, biztonsági őr egy utánfutókat gyártó cégnél, kirakodó munkás a Coca Colánál és a Zl. Bazantnál, ellátogattam magyarországra is egy ott működő védikus központa tanulni, mikor a meditáció világa kezdett vonzani, később mikor már világossá vált bennem, hogy mit is akarok kezdeni az életemmel, a komáromszentpéteri magyar baptista imaházban Isten és emberek előtt örök hűséget ígértem páromnak és családot alapítottam. A családi fészket hitelből építetve a fővárosba mentem dolgozni, mint gyártósori munkás.

Mindig is szerettem a magyar irodalmat, a verseket és e vonzódásomat hála az Úrnak még ez a felpörgetett élet sem ölte ki belőlem. Szeretem a természetet, a játszóterek hangulatát, az Istent aki sokszor kihúzott már az élet mélységeiből és célt adott életemnek. Szeretek írogatni, megfogalmazni gondolataimat és megpróbálom eldadogni érzéseimet az anyanyelvemen. Már tíz éve, hogy rendszeresen megosztom gondolataimat ismerőseim között a facebookon és időnként saját költségből megajándékozom rokonságomat, barátaimat egy egy könyvel.

Örülök, ha egy olvasónak is élményt adhatok és természetesen elfogadok építő kritikákat is, mert ezáltal épülhetek én is, köszönettel : Mezzei Sándor.