Egy kis falu nagy pedagógusa

1804. október 6.-án a felvidéki Muzsla községben felsírt egy fiúgyermek. Ekkor még a 1156-ból származó első írásos emlékekkel rendelkező falu lakosai nem is sejtették, hogy egy olyan gyermek jött a világra, aki a pedagógia tudományának szenteli életét, kialakítja annak szaknyelvét.

  A fiatal Márton alapismereteit Endrődy János kántortanítótól szerezte. Gimnáziumi tanulmányait Esztergomban , további tanulmányait pedig már a hatalmas könyvtárral és elemi gyakorlóiskolával is rendelkező egri líceumban folytatta. Majd Kecskeméten, Nyitrán és Szentgyörgyön is tanult teológiát.

  1829. szeptember 21-én virradt fel a nap , amikor pappá szentelték.

  Az 1834-35-ös tanévben ismert költőnk, az akkor 11 éves Petőfi Sándor tanára volt a pesti piarista gimnáziumban.

  1836-tól 1840-ig a bécsi Thereziánumban működött, mint nevelő, amelyet eredetileg nemes származású fiatal fiúk nevelésére hozott létre Mária Terézia főhercegnő.

  Az 1840 - 41 - es tanévben azonban már szülőfalujában, Muzslán tanított, ekkorra már Bécsben megszerezte a bölcsészdoktori címet. Nagy hangsúlyt fektetett az ifjúság testi fejlesztésére, mely szerinte együtt járt a lélek és a szellem gyarapodásával. Ezt később a Pesten 1868-ban kiadott A gyermek fokozatos fejlődése című könyvében fejtette ki részletesebben. Ezenkívül számos tankönyvet írt. Nyilvánvalóan ehhez hozzájárult az, hogy piarista kegyesrendi szerzetes volt, hiszen a piaristák a gyermekek oktatását, nevelését elsődleges céljuknak tartották.

   A szerzetesrend alapítója Kalanczi Szent József spanyol származású pap volt, aki Rómában ingyenes vallásos iskolát nyitott szegény családok gyermekei számára. Tehát nagyon jó alapokkal rendelkezett, hogy eme lángot tovább táplálja, égett benne a nemzet gyermekeinek szellemi felemelése iránti vágy. Az ő élete során bontakozott ki a neveléstudomány és tárta ki szárnyait, hogy röpte javára legyen a következő nemzedékeknek. Bár Nagy Márton nem maradt élete végéig Muzslán, de a falu méltán lehet büszke szülöttére. Munkássága nem kerülte el a Magyar Tudományos Akadémia figyelmét sem, levelező tagjává választotta őt.

    Könyveket írt gyermekek és szülők számára egyaránt, egy olyan korban, amikor még a gyermekeket nevelő szülők oktatására nem helyeztek elég nagy hangsúlyt.

  1845-től 1847-ig Pesten volt tanár, majd 1848-tól Szegeden tanított magyar irodalmat, majd gimnázium igazgatóként tevékenykedett. 1858-ban a bécsi császári és királyi földtani társulat rendes tagjai közé fogadták őt. 1860-ban írta a Nevelés története című munkáját, amely bemutatta a hazai nevelés 1860-ig történő keresztmetszetét.

   Ismertebb művei:  Az erény ösvénye, az Ifjúságot képző ismeretek tára.

  Újságíróként is tevékenykedett, pedagógiai témájú cikkei szaklapokban jelentek meg.

  1859-ben a pesti piarista ház főnöke lett, de mint sok más vallásos ember, aki nem

e világnak él, ő sem tudott bánni az anyagi javakkal és gazdálkodása veszteséges lett a ház számára. Igazgatói teendői mellett tanítania is kellett a legújabb oktatásügyi szabályozás szerint, ezért inkább lemondott.

  Munkássága olyan volt, mint az ember előretörése a vadonban, ami ugyan eredendően szép, de nyomában rend terem, felvirágzik a kultúra, az erkölcs, és ha ma megnézzük a muzslai alapiskolát, talán megérint minket a falu szelleme, amely őt is elindította életútján. Az alapiskola, bár a jelenlegi nem az ő korában épült, de a Felvidék legszebb iskolájának lett  titulálva, és ma is Nagy Márton első tanítójának Endrődy Jánosnak nevét viseli.

   Nagy Márton 1873, április 5.-én hunyt el Szentgyörgyön. Fáradozása hozzájárult ahhoz, hogy napjainkban a pedagógia tudományágként van elismerve.