Egy júniusi emlék

Mezzei Sándor
2021. június 26.
nosztalgikus írás

A délutáni séták júniusi melegében egy hárs alatt elidőzik a lelkem. Terebélyes lombsátorából árad felém az illat. A hársfák végre virágba borultak. A természet most több millió teástasakot mártogat a langyos szélbe, és én oly jóízűen kortyolom azt az édes illatot, mint egy kábítószeres, ki követeli magának a napi adagot. Ismerős az illat, mert gyermekkorom tea idejét idézi fel, mikor a családdal eggyütt gyűjtöttük, szárítottuk a hárs virágokat. Télen a természet eszenciája úszott egy - egy csésze teában, a légúti betegségeinket gyógyította a természet ősi patikája. Rádöbbenek ilyenkor, hogy mennyi, de mennyi emlék van elraktározva az emberben és elég akár egy illat, s máris visszatér a múlt, mintha el sem múlt volna soha. Különös dolog ez. Az emlék és az érzés nem öregszik és nem felejt, talán mert mindez mégsem a sejtjeinkből jön, hanem egy belsőbb világból, ahol minden, de minden a mában él. 

 

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.

Profile picture for user Mezzei Sándor
39 blogbejegyzés
Mezzei Sándor
6 karma
ifj. Mezzei Sándor a becsületes nevem és negyven karácsonyt éltem már meg, az utolsó hét karácsonyt már családapaként ünnepelem, a legszebb ajándék amit az élettől kaptam a családom. Az élettörténetem röviden a következő :

Dunaszerdahelyen születtem és egy szlovák oviba irattak a szüleim, de egy szép napon ellógtam az oviból és édesanyám munkahelyére rohantam, mely a közelben volt. Magyarként idegennek és magányosnak éreztem magam a szlovák oviban, ezért mindig is a szökésen járt az eszem. A szüleim belátták, hogy ha nem tesznek valamit, akkor hamarosan megismétlődhet az én magán akcióm, végül áthelyeztek a fucsík utcai magyar oviba, ahol már nem volt velem semmi gond. Az alapiskola után az asztalos szakmát tanultam ki. Az Ister üzemében töltött inaséveim alatt láttam megcsonkított ujjú asztalosokat és ez más útra terelte az én jövőmet. Kitanult asztalosként a zdroj és később a jednota üzleteiben dolgoztam, mint eladó, raktáros, mindenes. A legényéveim alatt megjártam Olaszországot mint vendégmunkás. Tíz évig rendszeresen gyúrtam városunk egyik konditermében, mely által sikerült megerősítenem pubertás testemet. Voltam biztonsági kísérő koncerteken, biztonsági őr egy utánfutókat gyártó cégnél, kirakodó munkás a Coca Colánál és a Zl. Bazantnál, ellátogattam magyarországra is egy ott működő védikus központa tanulni, mikor a meditáció világa kezdett vonzani, később mikor már világossá vált bennem, hogy mit is akarok kezdeni az életemmel, a komáromszentpéteri magyar baptista imaházban Isten és emberek előtt örök hűséget ígértem páromnak és családot alapítottam. A családi fészket hitelből építetve a fővárosba mentem dolgozni, mint gyártósori munkás. Mindig is szerettem a magyar irodalmat, a verseket és e vonzódásomat hála az Úrnak még ez a felpörgetett élet sem ölte ki belőlem. Szeretem a természetet, a játszóterek hangulatát, az Istent aki sokszor kihúzott már az élet mélységeiből és célt adott életemnek. Szeretek írogatni, megfogalmazni gondolataimat és tudom, hogy az írásaim irodalmilag nem tökéletesek, de mégis megpróbálom eldadogni érzéseimet az anyanyelvemen. Már tíz éve, hogy rendszeresen megosztom gondolataimat ismerőseim között a Facebookon és időnként saját költségből megajándékozom rokonságomat, barátaimat egy egy könyvel. Előre is elnézést kérek, ha az írásaim stílusban, tartalmilag nem felelnek meg az elvárásoknak, én már annak is örülök, ha egy olvasónak is élményt adhatok írásaimmal és természetesen elfogadok építő kritikákat is, mert ezáltal épülhetek én is, köszönettel : Mezzei Sándor.