A bősi ipari park vajon valósággá válik egyszer?

Bindics László
2022. július 1.
Bős városa és a bősi vízi erőmű közti területen már 1993-ban majdnem létesült egy ipari központ,

akkor azonban a Mečiar-kormány miatt meghiúsult a megvalósítása. Derült ki a MUDr. Lelkes Lászlóval, Bős volt polgármesterével való beszélgetésem során, aki jelenleg fogorvosként praktizál városunkban.

Az említett 150 hektáros területen már sikerült azonosítani a terület tulajdonosait is. Ha sikerülne ezt az egész területet hasznosítani, akkor az több száz, de akár ezres nagyságrendű új munkahelyet is jelenthetne. Ki lehetne használni a Duna közelségét is, egy folyami kikötő javíthatná a szállítási lehetőségeket, tekintve hogy a vízen való szállítás a legköltséghatékonyabb.

Próbálkozások voltak még a kétezres években is, nagy erőfeszítéseket tett ez ügyben az akkori önkormányzat, de sajnos nem jártak sikerrel.

Sőt még egy sportközpont létesítése is tervben volt a Hullámcsárda és az azóta elkészült komp közötti területen. Pozsonyból érkező vállalkozók szerettek volna akkor még befektetni, tudtam meg, de sajnos ők sem jártak sikerrel. Biztos vagyok benne, hogy egy ipari park létrehozása nem egyszerű feladat, sok buktatóval és szükségszerű kompromisszumok sorának meghozatalával jár,

de végső soron az itt élő emberek érdekét szolgálná és talán megfordíthatná a magyarok és keresztények fogyását is városunkban.

Új munkahelyeket biztosítana, nem kellene utazni a munkáért. Sok bősi lakos az év jelentős részében akár biciklire ülve is járhatna munkába. Sok embert, vállalkozást vonzana, ezzel is fellendítve a térségünk gazdaságát.

Köszönöm Lelkes doktor úrnak, Bős volt polgármesterének a hasznos és buzdító beszélgetést. Megtisztelt vele.

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Profile picture for user Bindics László
35 blogbejegyzés
Bindics László
36 karma
Az én szülőföldem, sokunk szülőföldje, ahogyan mi magunk között mondjuk, a Felvidék. Ez az otthonunk. És nem egy vagy két emberöltő óta, hanem évszázadok óta, amihez nyitott mentalitás társul. Naivnak tűnik, de gondoljunk csak bele, ki ne óhajtana becsületet és tiszteletet látni maga körül, szülőföldjén ahelyett, ami van? Becsületet a munkájának, tisztességes kereset formájában is. Azt hiszem, hogy sokan szeretnék ezt így megélni. Ehelyett látszatot, valakik döntéseit kapjuk kézhez. Mondjuk ki, mindenre jutna az államból, ha a betervezett anyagiak mind egy szálig megérkeznének oda, ahová valók. Például miért kell megkülönböztetést alkalmazni észak és dél között? Hiszen tetszik vagy sem, de mi vagyunk az ország szíve és motorja.