Az első oltás

Az éjjeles műszakból hazafelé félálomban ringatózom a cég járatán, átadva magam a pihenés tehermentes állapotának. A testem szinte beleolvad az ülésbe, gondolataim lecsendesülve szintén velem együtt pihennek, nem rángatnak, nem nyugtalanítanak, nem azonosulnak a világot átható félelemhadjárattal, valahogy minden olyan egyszerű, a ledolgozott hétköznapok már mögöttem, a reám bízott munkát ezen az öt napon át igyekeztem becsületem szerint jól végezni, hogy az Úr és önmagam előtt se kelljen szégyenkeznem, sem a hanyagság, sem a lustaság miatt, és ez a tudat a maga bizonyosságával megerősít engem, mert munkás és hívő ember vagyok, aki az Isten beszédéhez méri tetteit és azon az úton tart, melyet hitem és bizonyságom szerint járok. Ezen az úton nekem nem kell jelmezeket cserélgetnem, nem kell másoknak kárt okoznom a magam javára, egyszóval nem kell terhelnem lelkemet a bűnök láthatatlan, de nagyon is valós súlyával.

Na de visszatérve az írásom elejére ép hazafelé tartok a táskámban az oltás felvételéhez szóló nyilatkozattal, mert meghoztam magamban egy döntést, hogy amint leszállok a buszról felveszem én is az első oltást. A Covid feje tetejére állította a két évvel ezelőtti szabad életünket, mikor e sorokat írom egyre jobban szűkül a mozgásterünk, az állam szabta új és új rendeletek miatt, aztán meg az oltott és oltatlan nézetek sem teremtenek megnyugtató helyzetet jelenleg, szerintem az a jó ha valaki nem tesz különbséget e között, mégis a felettünk bíráskodó állami rendeletek megosztják a társadalmat, és aki esetleg nem önszántából, belső meggyőződésből megy el oltakozni, az úgy érzi, mintha rá akarnák húzni a kényszerzubbonyt, mégis azt látom, hogy az embernek döntenie kell.

Amit ma döntést meghozunk a saját életünkben, annak nem mindjárt rögtön látjuk a következményeit, majd a jövőben bontakozik ki, a maga pozitív vagy negatív gyümölcseivel együtt. Most a Covid árnyékában úgy érzem, hogy egy figura vagyok a sakkmezőn, ahol valaki mozgat engem, úgy mint a többi figurát is, de van itt egy paranormális jelenség, mert a világos és sötét figurákat mintha csakis egy kéz mozgatná és ez nem más, mint a Covid árnyékának mindent átható jelenléte.

Ahogy gyalogosan haladok a nagy oltóközpont felé ezen a novemberi hűvös és ködös reggelen, a távoli épületek kontúrjai elmosódva, de lassan kirajzolódik a központ ahogy közeledek felé, mire a bejárathoz érek látom, hogy kb. harmincan sorakoznak előttem. A rendőr két oszlopba állítja a tömeget, balra a nem regisztráltak, jobbra a regisztráltak állnak. A nyolc órai nyitás technikai okok miatt kb. húsz percet csúszik, egyesek türelmetlenek, hogy már mikor mehetnek be, mert fáznak, az időpontosok között a nyolc órás veszekszik a nyolc tízessel, hogy már ne előzködjön, én meg csak állok a nem regisztráltak sorában és csendesen várakozok. Várakozok, hogy meginduljon a sor és megnyugodjanak végre azok is akik most türelmetlenek, és azok is akik az oltásban hisznek. Én nem azért állok ma itt, mert félek a vírustól, hiszen volt szerencsém látni, ahogy a családom enyhe tünetekkel kihordta azt, és mostanra megérett bennem az a tudat is, hogy az oltástól sem félek, bár elolvastam ellene szóló híreket, mégis itt vagyok, csakis azért, hogy nagyobb mozgástérhez jussak, meg aztán bizalmat szavaztam annak a felhívásnak, hogy az oltással visszakaphatjuk a szabadságunkat, így most engedelmeskedem kormányunk hívásának.

Remélem, hogy a politikusaink nem csak ígérgetni fognak, hanem ők is teljesítik a szabad jövőbe vetett bizalmamat. Saját felelősségre írtam alá az oltási nyilatkozatot, így vállalom az esetleges mellékhatásokat. Részemről teljesítettem kormányunk akaratát, most már várom, hogy a kormányunk is teljesítse ígéreteit, mert az éremnek is két oldala van, így beváltható és így hiteles.

A hivatalos regisztráció után aztán már mentem is, hogy felvegyem a vakcinát. A nővér szinte észrevétlenül beadta azt a bal vállamba, mert jobb kezes vagyok. – Az oltás helye pár napig lehet, hogy egy kicsit fájni fog, mondta, aztán egy külön teremben még letöltöttem a tizenöt perces várakozási időt, ha esetleg valami kellemetlenséget tapasztalnék, akkor az orvos segíteni tudjon.

Fájdalom, félelem és mellékhatások nélkül hagytam el a nagy oltóközpontot és majd 28 nap múlva kell visszamennem a második adagért.