A finnyásokról

Ma a finnyássokról lesz szó. Azokról, akik nagyúri módon orrukat felhúzva, szájukat gyakran fintorgatva szólják le a többieket. Kivárnak, spekulálnak, észt osztanak. Az ilyenek miatt vagyunk ott, ahol nem kellene lennünk. Ők azok akik kezdetben bejelentkeztek, majd lemondták, most pedig csak az az egyet várják. Csak azt, mert számukra a többi nem opció, mindenki egy birka, akit rászedtek. De bezzeg ők! Kivárták, kitaktikázták. Megérte, hiszen e legjobbat kapják. A többiek meg majd várhatják a mellékhatásokat.

Sajnos az ilyeneket még az ág is húzza, meg a kormányzati kommunikáció is segíti. A napi mellébeszélések, sumákolások, a reggel még így volt, de már estére megváltozott bejelentések, mind a szekértolói a finnyásoknak.

Most már csak a tengerentúlról jött az igazi, no meg a még a raktárban pihentett orosz. No, az aztán a csodafegyver! Vagyis az lesz. A volt miniszterelnök szerint több mint félmillióan visítva, kezüket tördelve várják a hívó szót. Piros ceruzával keretezték be a június elsejei dátumot. Tömegek lepik majd el az oltópontokat, egymást eltaposva, karukat lóbálva futnak bele a tűbe. Ugye, hogy megérte a várakozás, ugye, hogy finnyásnak áll a világ!

Aki pedig balga módon elsiette a dolgot, az pedig szégyenkezhet. Felhajott gallérral, halkan suttoghatja oltásának tényét. Mi pedagógusok is egy nagy marhák vagyunk, hiszen nem válogattunk, ugrottunk az elsó szóra. Meg a többiek is, akik talán életük féltése miatt siettek beoltatni magukat. De ezek szerint ráhibáztak.

Az a helyzet, hogy aki egy kicsit is elgondolkodott már az elején, tudhatta, hogy ez lesz. Kezdetben kevés lesz mindegyikből. hiszen mindenkinek azonnal kellett. Nem volt választási lehetőség, ami volt azt kapott aki jelentkezett. Mostanra normalizálódott a helyzett, már van elég. Ilyenkor lépnek színre a vakcinafinnyások. 

A járvány lassan visszaszorul, javulnak a számok, csökken a nyomás. Nyitnak az üzletek, egyre több az autó. Kezd az élet visszatérni: de hová is?

Kiskoromban nagyanyám mindig azt mondta: ha nem akartam enni, hogy ne finnyáskodj, mert máshol, másoknak még a fele sincs!

Ez a bajunk, hogy nincs bajunk és csinálunk magunknak.