Óriási erdőtüzek, katasztrofális árvizek. Aszályok és hőség, amit kemény viharok és olyan erős esőzések váltanak, hogy a kiszáradt talaj nem képes a vízmennyiségeket felvenni, és ezt sokszor földcsuszamlások követik. Egy nagyon erős hurrikán szezon az Atlanti-óceánon, mindent romboló trópusi viharokkal. Tornádók a szomszédjainknál és már nálunk is. És mind ezt élőben követhetjük a tévében és az interneten. Egyenes adásban figyelhetjük, ahogy a lángok elnyelik az emberek otthonait, ahogy az áradat elsöpri kemény munkájuk gyümölcsét, ahogy az extrém klimatikus jelenségek elpusztítják jószágaikat és ültetvényeiket. Ahogy négyzetkilométerek milliói pusztulnak el az emberi tevékenység eredményéül. És ezzel pusztulnak az állatok és növények is.
Szibériában akkora erdőtüzek vannak, hogy június 1-je és augusztus 15-e között annyi CO2 szabadult fel, mint amennyit Németország (a világ 4.-ik legnagyobb gazdasága!) egy év alatt bocsát ki. És ez csak az elégett vegetációból. Ehhez hozzáadódik még a sok CO2 és a még veszélyesebb metán, ami a felolvadó permafrosztból szabadul fel. A metán 100-szor erősebb üvegházhatást okozó gáz, mint a CO2. Minél több üvegházhatást okozó gáz kerül a légkörbe, annál jobban melegszik fel a bolygó, és annál több erdőtűz lesz, aminek eredményéül még több üvegházhatást okozó gáz szabadul fel, és így tovább. Ezek az úgynevezett feedback loop-ok, tehát visszacsatolási hurkok, amelyek kialakulására már évek óta figyelmeztetnek a klímakutatók, és amelyek, úgy látszik, elérték azt a pontot, amelyen túl már nem lehet őket megfékezni. A klímaváltozás gyorsul. Grönland legmagasabb pontján a feljegyzések kezdete óta először esett az eső.
Égnek az erdők a Földközi-tenger térségében is, Európa, Afrika és a Közel-Kelet területén. Amerika és Kanada erdei sem ússzák meg. És gondoljunk bele abba, hogy ezek az erdőtüzek összetéve akkorák, mint a szibériai.
Az üvegházhatást okozó gázokon kívül további toxikus gázok is bekerülnek a légkörbe az erdőtüzek eredményéül, keverve sok porral és hamuval, majd a légi áramlatok ezt jól széthordják és elosztják az egész világon. Több ezer kilométernyi távolságra kimutatható a szennyezés. A levegő minősége tehát nem csak a tüzek közvetlen közelében romlik, és ez rossz hatással van az emberek légúti rendszerére mindenhol. Egy halálos pandémia idején, ami a légutakat támadja meg, ez persze extra jó bónusz.
Tűz, víz, szél. És néha még hozzákeveredik itt-ott egy földrengés is. Az ember kezdi úgy érezni magát, mintha egy hollywood-i fantasy blockbusterben élne, ahol a négy elem felbőszült, és bosszút áll az emberen az elmúlt 150 év gátlástalan kapzsiságáért.
És erre hogyan reagálnak kedves politikusaink, vezetőink, a korporációk CEO-i és a többi hatalmi pozícióban levő ember?
A politikusok gondolnak az áldozatokra és családjaikra. Imádkoznak értük. Mindenféle üres igérettel jönnek elő, hogy majd megoldjuk a krízist valahogy. De csak úgy, hogy a közben a gazdaságra kell gondolnunk. Persze vannak még olyan ostoba személyek közöttük, akik tagadják az ember okozta klímaváltozást. Nyáron mindig volt hőség, mondják. Árvizek mindig is voltak és az erdőtüzek része a természetnek, állítják. Ez igaz is, de nem ilyen formában. Nem ilyen extrémen.
A megakorporációk CEO-i pedig hamis reménnyel nyugtatnak. Majd az elektromos autók megmentenek minket. A modern technológiák megóvnak minket a szenvedéstől. Kifejlesztünk modern energiatermelő technológiákat. Ez mind szép elképzelés, de attól tartok, hogy késő. Viszont így még mindig lehet sok pénzt kicsikarni az emberekből, mielőtt összedől a természet, ami minket életben tart. És persze az individuális felelősségre apellálnak – elvégre mi, a fogyasztók tehetünk róla, nem ők, akik termelnek. Ők nem gyártatnának annyi szemetet, ha mi nem igényelnénk. De amit elhallgatnak, az az, hogy mekkora összegeket fordítanak a lobbizásra, hogy meggátoljanak mindennemű törvényt és regulációt, amelyek a gazdaságot ténylegesen környezetbarátabbá változtatnák. Ennek egyik legabszurdabb példája az USA-ban történt: a vegyipari lobbi bizonyos államokban törvényileg lehetetlenné tette az egyszerhasználatos műanyagzacskók tiltását.
Továbbá, a modern civilizáció energiaszomját nem fogjuk tudni megújuló erőforrásokkal csillapítani. És ez a szomj csak növekszik és növekszik. Minden kvartálban újabb kütyük jönnek a piacra, új ruhák kerülnek divatba. Termeljük a szemetet. És ezt mind a haladás nevében, kőolaj, földgáz és szén égetésével. Ez egyhamar nem is fog megváltozni. Pedig technológiailag tudnánk olyan eszközöket gyártani, amik évekig, sőt évtizedekig működnének. De ez nem kombinálható egy örökös növekedésen alapuló gazdasági rendszerrel, ezért nem csinálja senki.
Az IPCC szerint minden szcenárió 2040-ig 1.5 fokos hőmérsékletemelkedéssel fog járni. A legkedvezőbb szcenárió szerint pedig 2100-ra ez csökkenhet 1.4 fokra. De ezt nem fogjuk elérni. Ha így folytatjuk, akkor inkább a legrosszabb szcenárió vár ránk: 4.4 fok emelkedés 2100-ig. Ez pedig a bolygó nagyrészét lakhatatlanná fogja változtatni.
Tehát kihalunk? Még egy jó ideig nem. De nagyon sokan meg fognak halni. Óriási menekülthullámok fognak kialakulni, de nem lesz hova menekülni. Vízért fogunk háborúzni. És Földünk nagyon meg fog változni. Nagy része elsivatagosodik. A tengerszint megemelkedik. A gleccserek elolvadnak. És ne felejtsük el, hogy a klímaváltozással további járványok is járnak. A permafrosztban baktériumok és vírusok lappanganak, amelyek csak arra várnak, hogy megint aktivizálódjanak.
Van még remény? Persze hogy. De sebesen kell cselekednünk. Ezt a krízist tényleg csak akkor fogjuk tudni túlvészelni, ha piti nézeteltéréseinket, ami miatt manapság úgy szeretünk utálkozni a társadalmon belül, eldobjuk, és erős nyomást fogunk gyakorolni a politikusainkra, hogy tényleges változtatásokat valósítsanak meg, és hallgassanak a tudományra. Fog ez sikerülni? Ha abból indulok ki, amit az Új Szó kommentszekciójában olvasok és amit a populista pártok támogatottsága mutat, akkor nem. És globálisan is inkább a társadalmi dekoherencia jellemző, mintsem az összetartás.
Viszont nem szabad feladni! Csak fel kell készülni arra, hogy a következő évtizedek nagyon nehezek lesznek, és nem csak az extrém klimatikus jelenségek és a vele járó katonai konfliktusok miatt. Előbb-utóbb olyan reformokat fog kelleni meghozni, amelyek megváltoztatják megszokott életvitelünket. Az a mértékű kényelem és luxus, amit most élvezünk, fenntarthatanná fog válni. Szisztemikus változtatásokat fog kelleni végrehajtani a mezőgazdaságban és minden más iparágban. Ezeket a reformokat meg fog kelleni hozni, hogy a jövő generációi is még tudjanak problémamentesen élni Földünkön.
Nagyon remélem hogy sikerülni fog.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.