Egy újabb személyt szeretnék bemutatni az olvasóknak, mégpedig Ćvirik Katalint, vele készítettem rövid interjút.

Rövid interjút készítettem a párkányi Lacza Fodor Tündével, aki a fodrászom és egykori szomszédom.

Ön mennyit jár kirándulni, felfrissülni?

Mert tanulni kell!

Jan Vermeervan Delft művei ismertek, személye annál kevésbé, ezt a hiányt szeretném néhány sorban kitölteni.

Még tavasszal ott álltam az Ipoly partján és irigykedve néztem a folyón kenuzó embereket. De hát savanyú a szőlő, még ugye, ahogy a Horvátok mondják – ’fali more, drž´ se kraja (dícsérd a tengert, de maradj a szélén, amit én kibővítenék minden vízfelületre), ezért nem is nagyon mertem belevágni ebbe a „prodzsektbe”. Mindaddig, amíg egy kedves kolléganőm profilján nem láttam meg az izgalmas képeit egy dunai kenutúráról. Több nem kellett, jelentkeztem a szervezett túrára, és egy közeli barátnőmmel (akiről fontos megemlíteni, hogy Kazah, és révén egy teljesen új, viszonylag kritikus visszajelzést kapok a kultúránkról) és kisfiammal, férjem rémületére, nekivágtam.

Karcolatok

Vers

Az utazási irodások rémálma azok a gyakori utasok, akik betoppannak az irodába, és a nyarunk közepén szeretnének meleg tájakra utazni, víz mellé, legfeljebb három órányi távolságra. Régóta az a vágyam, amely most végre teljesül, hogy egy őszinte választ adjak erre a kérésre: nyáron a legfeljebb három óra utazásnyira lévő meleg vízmenti táj pont itthon van, például az Ebedi kanálisnál.

Éjszakai elmélkedés